Ami nincs

Fülszöveg

Szakonyi Károly (illetve az Ami nincs c. novellája) szerint a megoldást az öregkor számára nem a szerelem hajszolása, sem a művészetbe való transzplantáció - szerelmének megfestése - jelenti hanem egyedül az önmagába fogadása. Ahogy vele tölti ki az életét. Ahogy élő társává benne válik a szerelem.
Innen nyílegyenes a másik út a szárnyas oltár másik képsoráig (Kert I, Kert II), az emlékezés felső fokáig. Ahogy Szakonyi írja: „...s élnek, akik éltek!' És: „. ..találkozhattok egymással, általam, hogy újra együtt lehessünk mindannyian." Az emlékezés, mint életgyógymód? Elixír? Nem holmi halhatatlanságra, a halál megkerülésére, hanem a halállal szembenézésre való.
Az író könyvében a fia halálán keresztül járja végig ugyanazt a lépcsőt, amit oltárának szerelmes ikonképeiben ábrázolt. Ahogy a szerelmet üldözve kergette ott, úgy menekül előbb a halál elől itt. Majd ahogy a művész valóságos szerelme helyett a portréját akarja szeretni, itt úgy akarja mások - mindenki gyászképeivel, az általános halálfélelemmel csitítani saját halálfélelmét. De végül eljut a legmagasabb lépcsőfokra. Megvalósítja önnön életében a Kert I. idézetét: emlékezik, hogy „mindannyian együtt lehessünk. Ahogy az Ami nincs lapjain bensejében élővé teszi a szerelmet, úgy teszi élővé a halált. Befogadja, ezáltal föloldja.
E kis terjedelmű, de a gyémántmetsző műhelyére rávalló, roppantul kiegyensúlyozott, szigorúan szerkesztett könyv méltó műve annak, akit a mai magyar irodalom élő klasszikusaként tartunk számon. Megjelenése a magyar szépirodalom ünnepe. Vissza