Amíg időnk van

Fülszöveg

Az Amíg időnk van című kötet válogatás Vajta Vilmosnak, "a legtekintélyesebb nyugati magyar evangélikus teológusnak" (Borbándi Gyula) az elmúlt évtizedekben magyarul megjelent tanulmányaiból. Az itt közölt mintegy húsz írás három téma köré csoportosul. Az "Amíg időnk van" című első rész a keresztény értelmiségiekhez szóló esszéket tartalmaz, amelyek eredetileg a hatvanas évek elején a Nyugat-Európában élő magyar keresztények számára tartott előadások voltak. Vajta Vilmos svédországi tartózkodásának első éveitől kezdve jelentős szerepet vállalt Nyugatra sodródott honfitársai vigasztalásában és erősítésében. A második, "Bár szétszakadva él az egyház" című rész a II. Vatikáni Zsinattal, az egyház identitásával és az ökumenikus párbeszéd lehetőségeivel foglalkozik. A II. Vatikáni Zsinatról szóló "frisshangú" jelentések izgalmas kortörténeti dokumentumok is egyben, ugyanis a zsinaton a szerző volt az egyetlen magyar protestáns megfigyelő. A harmadik, befejező részben - "Nincs más evangélium" - az olvasó személyesen is megtapasztalhatja, hogy a teológia őszinte kérdései nem csak szellemileg izgalmasak, hanem egy tétel helyes kifejtésén "áll vagy bukik" minden, s egy hang legkisebb "elcsúszása" komoly veszélyeket rejt magában. Vajta Vilmos több évtizedes, sokoldalú teológiai munkásságában mindvégig hangsúlyozta, hogy "az a teológia, amely az egyházat elragadja és többé nem vallási gyökereiből táplálkozva nyújt evangéliumot, hanem csak humánus, kulturális eufóriában, s az emberi teljesítménye kecsegtetésével helyettesíti a megváltás emberek által létrehozott reménységét - ez a teológia egyszerűen meghamisítja a teológia sajátos küldetését. Vissza