Amikor a szerelem véget ér (dedikált példány)

Fülszöveg

Ötvenen túl, ha új kötetet összeállítani szerencsés a magyar tollforgató, olyanféle helyzetbe kényszerül, akár Jókai Mór Melyiket a kilenc közül? című szépséges elbeszélésének csizmadiája, aki nem tud kiválasztani örökbefogadásra kívánt fészekalja gyermekseregéből uraságra kerülő egyet. Hetven felé - elfelé még nehezebb dolog ez, hiszen az író Karinthy Frigyes módjára önmagával szembesül ilyenkor. (Találkozás egy fiatalemberrel.) Számonkéri fehérfejű esettségétől füstbement ifjúkori álmait, toldis fogadkozásait, hárijánosos nagyotmondásait s ha nem birtokol elegendő szerénységet, beismerő alázatot, vagy közgyónó őszinteséget, bizony hasztalan fenekedik: Hittem Magyarország feltámadásában! Parancsszóra bár, de harcoltam is érte, meglaktam Szibériát s ott viaskodtam az 1956-os barrikádokon is! S hivatkozhatsz tovább a vesszőfutásos következményekre is, mert az a valaha te voltál fiatalember azt következményekre is, mert az a valaha te voltál fiatalember azt kérdezi vissza lelkiismereted tükréből: És azután alázatosan kiegyeztél, ugye?! És az ellenpélda is hiábavaló lenne, mert a mentegetőzés önmagában is beismerés!
Jobb tehát, ebben a lassan pátriárkai korban, ha a pennakínozó önmaga védelmét írásaira bízza. Mondják el ők maguk - hiszen az utolsó pont végükre rovásával úgyis önálló életre kélnek -, mit, mikor, miért és hogyan? S ha alkotó atyjukra nem bíznak többet, mint a búcsúvétel reménykedően szomorkás kinyilvánítását:
Köszöntelek Kedves Olvasó! Légyen vélünk az Isten! Vissza