Amikor még jókedvüek voltunk

Előszó

Részlet:

Bünhödés
Doktor Kurt intézeténél tökéletesebben berendezett szanatóriumot én még nem láttam. A legidültebb gyomorhurut is reszketve lapult meg, mikor ide belépett, mert érezte, hogy ütött végórája. Mint a bünös, a kit akasztani visznek, mikor megpillantja az akasztófát. Abba a kis német városba, a hol az intézet állt, az egész világról tódultak a betegek. Még az amerikaiak is megfordultak benne, a kik direkt azért hajóztak át az Oceánon, hogy Kurtnál gyógyulást keressenek.
Tudja Isten, hogy keletkezik egy ilyen szanatóriumnak a hirneve. Azt hiszem, tiszta véletlen az egész. Kurt intézetének a szerencsét egy orosz nagyhercegnő hozta meg, a ki arra átutaztában történetesen megbetegedett, a továbbszállitás veszedelmes lévén, oda került. A beteg nagyhercegnőt meglátogatta az orosz cárné, a ki több napot töltött a szanatóriumban. Ez volt az első lépcsője az európai hirnévnek. A következő évben az orosz arisztokráciának egész csapatja kereste föl Kurt doktor házát, mely példát természetesen a gazdag polgárság sietett követni. Ezzel a népszerüsége meg volt alapitva. A betegeknél a szuggesztió tudvalevően nagy szerepet játszik s ez már az intézet hirnevénél kezdődik. Ha a világhirü szanatóriumban csak azt a rendelést kapom, hogy minden reggel féltizkor megegyem egy fél masánszki almát és egyebet semmit ne tegyek, bizonyos, hogy már három nap mulva jobban érzem magamat, holott addig évek óta hiába kerestem a javulást, igaz, hogy hirnév nélkül való orvosoknál. A mit nem tudtam elérni ledörzsölésekkel, elektromozással, fényfürdőkkel, azt elérem a masánszki almával. Miért? Mert Kurt doktor nagyhirü intézetében javasolták. Vissza