A szilfasoron

Előszó

A szalónt, melyben a biboros-érsek látogatóit fogadni szokta, XV. Lajos idejében világosszürkére festett faragott fával borították. A párkányzat szögleteit győzelmi jelek közt ülő nőalakok foglalták el. A kandallón a két darabból összeillesztett tükör alsó felét karmazsin bársonydrapéria takarta, melyből a lourdesi Miasszonyunk lépett elő, hófehéren, kedves kék szalagjával övezve. A falak mentén, a foglalatok közepén, zománcozott plakettek voltak fölakasztva, ribiszkeszin plüskeretben IX. Pius és XIII. Leo pápa színnyomatú arcképei és hímzett kézimunkák: római emlékek és az egyházmegye női hivőinek ajándékai. Az aranyozott kozolokon gót- és románstilü templomok gipszmintái állottak. A biboros-érsek szerette az épületeket. - A rokokó mennyezetrózsából egy merovingi csillár csüngött alá, melyet M. Quatrebarbe egyházkerületi építész, a Szent Gergely-rend lovagja tervezett.
Őeminenciája fölhúzta talárját lilaszín harisnyái fölé s kurta, erős lábszárát a tűznél melegítve, pásztorlevet mondott tollba generális vikáriusának, főtisztelendő de Goulet úrnak, aki ott írt a gyöngyházzal kirakott, rézveretű nagy asztalnál, mely fölött elefántcsont kereszt fügött:
- ... nehogy bármi is közbeléphessen, ami megszomoritandaná kármeli gyönyöreinket.
Őeminenciája tompa hangon, kenet nélkül diktált. Kis emberek volt; nagy fejét és szögletes arcát, melynek vonásait a kor meglágyította, magasan hordta. Közönséges és darabos arca ravaszságot fejezett ki és a méltóság egy nemét, melyet a szokás és a parancsolnivágyás szabott rája." Vissza