Előszó
Coignard Jeromos abbé meghitt beszélgetéseit feljegyezte számunkra jámbor tanítványa, Nyársforgató Jakab.
Jóságos mesterünk, Anatole France, határozottan szellemi rokonságban van Coignard Jeromos...
Tovább
Előszó
Coignard Jeromos abbé meghitt beszélgetéseit feljegyezte számunkra jámbor tanítványa, Nyársforgató Jakab.
Jóságos mesterünk, Anatole France, határozottan szellemi rokonságban van Coignard Jeromos abbéval. Ugyanolyan bájjal cseveg ő is és nagy kár lenne, ha bölcs és tartalmas szavai nyomtalanul elmúlnának.
Mint második Nyársforgatónak, a véletlen alkalmat adott nekünk, hogy összegyűjtsük őket a Saidvilla-beli találkozásokban, melyek a háború előtt a szellem legragyogóbb ünnepei voltak.
Ebben a házban írók, művészek, politikusok, spanyol anarchisták, orosz nihilisták találkoztak össze. A ház ura, aki szomjasan igyekezett megismerni az emberiség minden változatát, szíves udvariassággal fogadta valamennyit. Oly vonzóereje volt, hogy nem kellett hajszolnia a vadat, a modellt, kiket le akart festeni, maguk jöttek hozzá s nem féltek a tekintetétől.
Abban a kitüntető kegyben részesítette őket, hogy rajtuk próbálta ki egyik-másik apophlegmáját, mit később írásban fektetett le.
A nagy festőnek műtermében végzett előkészítő munkáját követhettük éveken keresztül.
Mikor Anatole Franceról beszélnek az emberek, ezt szokták mondani: Igen, nagy varázsló, de mily vígasztalanul szkeptikus!
Mi, akik hosszú időn át hallgattuk őt, helyreigazíthatjuk ezt a túlságosan is elterjedt tévedést.
Vissza 
