Előszó
Részlet:
Ludláb királyné
Életem különös viszontagságait szándékozom följegyezni. Vannak közöttük szépek és furcsák. Rájuk emlékezve magam is kételkedem, nem álmodtam-e. Ismertem egy gascon kabbalistát, a kikről nem mondhatom, hogy bölcs volt, mivelhogy szerencsétlenül pusztúlt el, de a ki egy éjjel, a Hattyúk szigetén, fölséges előadást tartott nekem, a kinek szerencsém volt azt eszemben tartani és gondom írásba foglalni. Ezek az előadások a mágiára és az occultista tudományokra vonatkoztak, a melyekbe manapság nagyon belegabalyodtak. Nem is beszélnek másról, csak a Rose-Croixról. Egyébként nem áltatom magamat azzal, hogy valami nagy becsületet szerezzek ezekkel a leleplezésekkel. Némelyek azt fogják mondani, hogy mindezt csak kigondoltam s hogy ez nem az igazi tan; mások meg azt, hogy csak olyat mondtam, a mit mindenki tud. Megvallom, nem vagyok nagyon beavatott a kabbalában, miután mesterem a rejtelmeibe való beavatásom kezdetén elpusztúlt. De az a kevés, a mit művészetből megtanultam, szörnyen tartja bennem a gyanút, hogy mindez képzelődés, ámítás és hiábavalóság. Különben, hogy a mágia ellentétben van a vallással, ez magában elegendő arra, hogy minden erőmmel elutasítsam magamtól.
Bonnard Sylvester vétke
Papucsot húztam és belebújtam házikabátomba. Szememből kitöröltem egy könnycseppet, melylyel a folyóparti csípős szél fátyolozta tekintetemet. Dolgozószobám kandallójában vidám tűz lobogott. Páfrányformájú légikristályok virágozták be az ablakokat s elfedték előlem a Szajnát, hídjait és a Valois-k Louvre-ját.
A kandallóhoz toltam karosszékemet és forgatható írótámlányomat s elfoglaltam a tűz mellett a helyet, a mit Hamilkar kegyes volt meghagyni nekem. Hamilkar összekuporodva, orrát lábai közé dugva heverészett a polcz tetején, egy tollvánkoson. Egyenletes lélegzés dagasztotta sűrű és könnyű bundáját. Közeledtemre achat-színű szemgolyóival felpislantott félig nyitott szemhéjai közül, a melyeket azután nyomban lehunyt, gondolván: "Senki, csak a barátom".
Vissza 
