Virágzó élet

Előszó

Ez a könyv a két éve megjelent Kis Pierre (Petit Pierre) folytatása. A Virágzó élet barátomat a világba lépéséig kíséri.
Ez a két kötet, s hozzájuk számíthatjuk még a Barátom könyvé-t (Le Livre de mon Ami) és a Pierre Noziére-t kölcsönzött nevekkel s kissé kitalált körülmények között, első esztendeim emlékeiről beszél. Ennek a kötetnek végén fogom elmondani, mi vitt rá, hogy a valóságos emlékek közzéadásakor a rejtezkedéssel éljek. Akkor támadt kedvem papírra vetni ezeket, amikor már egészen elidegenedtem attól a gyermektől, aki valaha voltam, s mikor társaságában el tudtam szórakoztatni magamat. Rendszer, folyamatosság nélkül emlékezem. Emlékezőképességem szabálytalan. Madame Caylus már öregen, törődötten egy napon így panaszkodott: szelleme nem elég elfogulatlan ahhoz, hogy tollba mondja emlékiratait. "Hát akkor - mondta fia, aki mindig készen állott anyjának az íródiákoskodásra - ezeket Emlékek-nek fogjuk elnevezni, és anyámat semmi keletkezési sorrend, összefüggés nem terheli." Bizony a kis Pierre emlékeiben nem lehet fellelni sem Racine-t, Saint Cyrt, XIV. Lajos udvarát, sem madame de Maintenon unokahúgának jó stílusát. Az ő idejében hibátlan tisztaságú volt a nyelv; megromlott azóta alaposan. De hát jobb úgy beszélni, ahogy az egész világ. Nagy lelkiismeretességgel festett apró dolgok töltik meg ezeket a lapokat. S az nyugtat meg, hogy ezek az igaz szívből fakadt apróságok elnyerhetik az olvasó tetszését. Vissza