Előszó
Részlet a könyvből:
SAJÓ
Nem könnyű dolog mesét mondani Sajóról, a kis partizánkutyáról. Hogy, hogynem, egy szép napon ott termett az erdő mélyén álló barak előtt, amelyben a szlavóniai ifjúság...
Tovább Előszó
Részlet a könyvből:
SAJÓ
Nem könnyű dolog mesét mondani Sajóról, a kis partizánkutyáról. Hogy, hogynem, egy szép napon ott termett az erdő mélyén álló barak előtt, amelyben a szlavóniai ifjúság vezetősége tanyázott. Mladan futárral együtt toppant be a szobába, közvetlenül a tizenkét éves gyerek nyomában lépkedett, csóválta a farkát, vakkantott egyet, majd kiszaladt, körülfutotta a tisztást, mint aki látni akarja, milyen az új otthon. Az elvtársak szótlanul néztek egymásra. Mladan könyörögve pislogott szürke szemével, és egy nagy sóhajtás kíséretében kihalászta tarisznyájából a leveleket, amelyeket magával hozott. Zvonko, az elvtársak közül a legidősebb, ránézett Mladanra, aztán a csintalanul száguldozó kutyára, és csak legyintett egyet.
- Ha itt van, hát itt van! Maradjon velünk.
Így kezdődött Sajó, a fürge lábú kiskutya partizánélete. Szerették az elvtársak, Sajó is szerette őket, de Mladan futártól egy pillanatra sem vált el. Amerre Mladan ment, arra vitte a lába.
Vissza 
