Andó Mária

Előszó

Hatvan városában ismerhetik Andó Mária művészetét. Többször vett részt itt kollektív bemutatókon, s legutóbb épp öt évvel ezelőtt rendezett egyéni kiállítást, ugyancsak a Hatvani Galériában. Időközben e város lakosa is lett, s e sorok írója legjobb meggyőződése szerint Hatvan sokat nyert Vele, reméljük feladata is lesz. Mert hivatása van, s erős hivatástudata, sőt nem használunk túlzó kifejezést, ha azt állítjuk: küldetéses művész. Valahonnan nagyon belülről, a lélek legtitkosabb tartományaiból építkezik. Bár foglalkoztatja Őt - nem is kevéssé - a körülötte lévő világ sok gondja, s bár e kérdésekben határozott és karakteres álláspontja van, mégsem a közélet érdekli, hanem művészi önkifejezésének gazdagítása, elmélyítése. Korábban igényes metszeteket, karcokat (tehát sokszorosított nyomatokat) ismertünk Tőle (s ezekkel is jeles sikereket aratott). Az utóbbi években munkamódszere egyszerűsödött, puritánabb lett, azt is mondhatnánk: ősibb. Csak rajztollat fog a kezébe, így a technika (persze látszólag) a legegyszerűbb: rajzol, fekete vonalakkal, vonalkötegekkel, vonalrendszerekkel. Sok-sok témát dolgozott fel, elsősorban olvasottsága okán szépirodalmi élményeiből táplálkozva, s az utóbbi években a Biblia örökérvényű történetei foglalkoztatják. Nem illusztrációkat készít (de persze ekként is alkalmazhatók volnának), hanem - mint jeleztem - nagyon belülről töltekező szuverén rajzokat, ahol az átéltség és a fantázia találkozik briliáns rajzkészségével, rajztudásával. Vonalai jellemzően tűnékenyek, alig észlelhetők, ritkán vastagodnak, s válnak erőteljesebbé, mégis e finom rajz-rendszere és rendje erőteljesen hat művei szemlélőjére. Korábban már azt állítottam Róla, hogy ha valakire, akkor Rá igaz a rajzművész megjelölés. Újabb kiállítása erről győz meg ismét minket. Vissza