Andrea Palladio

Fülszöveg

Az észak-itáliai késő reneszánsz egyik legnagyobb építésze Andrea Palladio (1508-1580). Működése a Velencei Köztársaság, ezen belül is elsősorban Vicenza és környéke területén teljesedett kis. Számos, azóta is sokat csodált épületet épített: a vicenzai Basilicát, a Loggia del Capitaniatót, a város első állandó színházát, a Teatro olimpicót, több nagyszerű palotát (pl. a Palazzo Chiericatit), a környéken számos villát (mint a Villa Cornarót és a Rotondának nevezett Villa caprát is) s Velence néhány jelentős templomát (pl. San Giorgio Maggiore, Il Redentore).
Palladiót "a késő XVI. század legharmonikusabb és leghiggadtabb építészének" nevezi . Pevsner európai építészettörténetében, aki (Róma komolyságát egyesíti észak-Itália derűs nagyvonalúságával és tökéletesen egyéni könnyedséggel, amelyet egyetlen kortársa sem tudott megvalósítani". Hatása Európa-szerte szétsugárzott a XVIII. század során: alapvetően befolyásolta az angol klasszicista építészetet éppúgy, mint ahogy az ő épületei kedvéért zarándokolt el vicenzába sok más művész között még Goethe is.
Befolyását épületei mellett legalább annyira nagy elméleti munájának köszönheti, mely I Quattro Libri dell'Architettura címmel 1570-ben jelent meg először Velencében - hogy azóta lefordítva a világnyelvekre is, mintegy negyedszáz kiadásban lásson napvilágot. Hajnóczi Gábor könyve az elméletíró Palladióból indul ki, bemutatva és elemezve, értelmeze Palladio építészetelméletét. Minden esetben erre vonatkoztatva, az elméletet, az építészeti programot és a megvalósulást összevetve mutatja be Palladio életművét, a legjelentősebb alkotásokat alaprajzzal, metszetekkel és fekete-fehér képekkel is közelebb hozva az olvasóhoz. Műve magyar nyelvek elsőként mutatja be Palladio teljes munkásságát. Vissza