Angara

Fülszöveg

"Minden folyónak megvan a maga sorsa és ideje. S most az Angara ideje érkezett el" - írja a szerző a regény bevezetőjében. Igen, elérkezett az idő, amikor az emberek igába törik a hatalmas erejű, büszke szibériai folyamot, s energiáját a maguk szolgálatába állítják. Az ország minden részéből sereglettek az emberek - férfiak és nők, idősebbek és fiatalok, tapasztalt erőműépítők és a szakma "újoncai" -, hogy felépítsék a Szovjetunió és a világ egyik legnagyobb vízierőművét.
Erről a kemény, energiát, szívet és lelkesedést megkívánó nagy munkáról, az építők dolgos hétköznapjairól és életük alakulásáról szól ez a széles sodrású regény. Guszarovról, a minden akadályt szinte a kalandorság vakmerőségével legyőző építkezés-vezetőről, aki végül is belebukik kétségkívül jószándékú "fenegyerekeskedéseibe". Szergejről, az egyetemről odakerült fiatal mérnökről, aki nehezen szokja meg az új környezetet, míg végül sok kínlódás és önmarcangolás után a kollektíva egyik legkedveltebb tagja lesz, akiért tűzbe mennének a beosztottai. Zsenyáról, aki egy nagy szerelmi csalódás után már csak a munkának és a tanulásnak él.
Sok ember egyéni sorsa formálódik ebben a gigászi kovácsműhelyben. Az élet persze itt sem csupa napfény, időnként komor felhők kúsznak a nap elé. S a szerző ezeket a borús, néha tragédiákkal terhes napokat is őszintén, kendőzetlenül tárja az olvasó elé.
A zabolátlan természeti erők felett diadalmaskodó és a közösség hatására önnön gyarlóságait is leküzdő embernek állít maradandó emléket ez a regény. Vissza