A Hajdú-Bihar megyei műemléki albizottság négy évtizede 1958-1998

Fülszöveg

A szerző a jubileumi kiadványban a Hajdú-Bihar Megyei Műemléki - rendszerváltás után Műemlékvédelmi - Albizottság négy évtizedes munkájának állít emléket. A teljesség igénye nélkül mutatja be a műemlékvédelmi munka sokszínűségét, mélytartalmát, küzdelmes éveit, évtizedeit, a siker örömét, az eredménytelenség fájdalmait. Hűen törekszik bemutatni kultúrtörténeti értékeink, Hajdú-Bihar megye településeinek és Debrecen városának gazdagságát, az emberi élet, a szülőföld iránti tiszteletét, ragaszkodását, a kis emberi közösségek egymásrautaltságát, megbecsülését. Igazolja, hogy a lakóépületek a családok otthonaivá váltak. Századokon át praktikus, életkönnyítő, életet mentő alapjegyeket tartalmazva, gyönyörű népművészeti formák kialakulásával tették egyedivé a települések kialakulásának rendszerét, arculatát. Igazolja, hogy a szakrális építészeti örökség a települések rendszerében mindig központi helyet kapott, amelyben az emberi élet kiemelt eseményei, ünnepi oldalai - keresztelés, házasság -, a gyász, az örökeltávozás színhelye lett. De egyben az építési kultúrája, stílusjegyei az egész településre ösztönzően hatottak, meghatározóvá váltak. Bizonyítja, hogy kiemelt szerepet és helyet kaptak az iskolák, községházák, a kultúra otthonai.
Felemeli szavát és tiltakozik az ellen, hogy az ember alkotta építészeti érték az önzés, kapzsiság, a hatalmi vágy áldozata legyen. Leszögezi, hogy az építészeti érték az egyetemes érték elválaszthatatlan része, ezért azt ápolni, védeni szükséges mindenkor, függetlenül a hatalmi rendtől. Az építészeti örökség, a műemlék az elődeink alkotásainak elismerését jelenti, ezért nekünk, örökösöknek kötelességeink vannak elődeinkkel szemben és joggal ez várható el leszármazottainktól is. Vissza