Angyali Útmutatás

Fülszöveg

Életem - írja könyvében a szerző - olyan intenzív, misztikus élményeket hozott számomra, melyekre nem adott magyarázatot az én tudományom, a pszichológia vagy a könyvek. Ahelyett, hogy felfigyeltem volna ezekre az élményeimre, tudatosan és akaratlagosan elfordítottam róluk a tekintetemet. Egyik korai misztikus élményem, amitől szerettem volna eltekinteni, tizenhét éves koromban történt. A nagymamám Pearl, és a mostoha nagyapám "Pop-pop" Ben, Kalifornia államból, Bishopból délre autóztak. Néhány órával a távozásuk után csöngött a telefon. Láttam, ahogy apám szorosabbra fogja a kagylót, és a távozásuk után csöngött a telefon. Láttam, ahogy apám szorosabbra fogja a kagylót, és egész teste megremeg. "Ben és anya autóbalesetet szenvedtek" - mondta sietve. "Egy részeg vezető áthajtott az úton és szemből nekik ment. Anya a kórházban van, és ... Ben meghalt". Könnyekkel és "Nem-Nem!" kiáltásokkal reagáltunk. Berohantam besötétített szobámba és a gitáromat öleltem magamhoz vigasztalással. Lejátszottam néhány akkordot, és a zene segített békét teremteni a szívemben. Hallottam, ahogy a szüleim és a bátyám a nappaliban sírnak, és bűntudatot éreztem, amiért én nyugodt vagyok, és nem osztozom a szenvedésükben. Ebben a pillanatban egy ragyogó fényre lettem figyelmes az ágyam lábánál. Ott állt, tisztán, mint a fényes nap, maga Pop-pop Ben. Pontosan úgy nézett ki, mint amikor utoljára láttam őt, skótmintás ingben és kényelmes nadrágban, csak kisebb volt és kissé áttetsző. Valamiféle telepatikus úton világosan közölte velem a következőket: "Teljesen rendben van, hogy így érzel, Doreen. Jól vagyok és minden rendben van. "Aztán a kép eloszlott, már nem volt ott többé. Azzal a bizonyossággal maradtam ott, hogy békés érzésemmel nincs semmi baj. De már én sem voltam ugyanaz többé, mert ettől kezdve folyamatosan tudatában voltam és vagyok az angyalok, és elhunyt rokonaim jelenlétének... Vissza