Angyalok vetkőzése

Fülszöveg

Takács Imre 1926-ban született, Rábasömjénben. Mint ahogy első verseskötetének címe is jelzi: "zsellérek unokája", napszámba járó, részes arató szegény emberek gyermeke. Huszonhat éves koráig maga is kétkezi munkás. De már kora ifjúságában a költészet vonzásába kerül: legelső verseit piaci kosarak készítése közben formálgatja meg magában, hogy aztán vasárnaponként le is írja őket. 1950-ben a DISZ felszabadulási pályázatán Galgóczi Erzsébettel első díjat nyer; versei ezután már sűrűn jelennek meg fővárosi folyóiratokban is. 1952-ben a pesti író barátok unszolására ott hagyja a paraszti munkát, s beiratkozik az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkarára. 1956-ban magyar szakos tanárként fejezi be az egyetemet. Három évig nevelő a soponyai gyermekvárosban, majd Székesfehérvárra kerül, ahol a tanári állás helyett a könyvtárosit választja. A Kortárs-nál is dolgozott mint szerkesztő. Jelenleg már nyugdíjas. 1961-ben József Attila-díjjal tüntették ki.
Angyalok vetkőzése:
Az ötvennyolc éves Takács Imre Székesfehérvárott él, onnan rándul ki dolgozni, tűnődni pákozdi szőlőjébe. Gondterhelt költő: saját élete, az emberiség útja és sorsa akarva, nem akarva éppen elég töprengeni és háborogni valót ad neki. Soha nem tartozott a könnyen nyugvók közé. Magánéletének eseményeiből éppúgy "drámát" csinál, mint a társadalomból, a kozmoszból, semmi nem hagyja érintetlenül. Ezért kószál fáradhatatlanul a szülőföld térségein, s ezért keresi a barátokat, az egyetértést. Az elemiség, az erős belső háborgás kifejezésére törekszik, vállalva a nyereséget, a parasztos szókimondást is.
A szerencsésen megtalált forma: a tájnyelv és a népköltészet ízeit magába oldó stílus, a helyenként szándékosan göcsörtössé tett, erőteljes verselés s a mondanivalót plasztikus képekbe és tömör hasonlatokba sűrítő kifejezésmód még fokozta azt a szuggesztív hatást, amit az őszinte átélés lírai heve kelt.
Az Angyalok vetkőzése Takács Imre kilencedik verseskötete. Vissza