Fülszöveg
Nem lehetett véletlenszerű a mozdulatom: a pályakezdő költő verseinek olvasásakor többször vettem le a polcról Martin Buber Én és Te című könyvét.
„A Te által leszek Én-né. S hogy Én-né leszek, mondom: Te. Minden valóságos élet - találkozás" - írja a filozófus.
Fáklya Endre aforisztikus tömörségű sorai, gondolatainak lucid, belső cezúrákból építkező para-bolisztikus ívei a személyes Én világba-vetettsé-gét modellálják. Egyetlen nagy, lüktető verskompozíciót olvashatunk, amelyben a költő leginkább arra vigyáz, hogy szenvedélyességét elrejtse a szótörténésben. Mondhatnánk - akkor hát mondjuk is ki -, hogy fájdalmas iróniával tartja távol magától a megtörténő, faktikus világot, miközben pontosan tudja, hogy eme faktikus világ bármikor körbezárhatja személyes Énjét.
A szellemi ember ismeri csak az alázat lényegi-ségét: a feltételes mód eme kis réséből beszél a költö: azt mondja: Te, azért, hogy önmagával találkozhasson. Önnel, Magával, veled.
Balázs Tibor
Hetvenkettő,...
Tovább
Fülszöveg
Nem lehetett véletlenszerű a mozdulatom: a pályakezdő költő verseinek olvasásakor többször vettem le a polcról Martin Buber Én és Te című könyvét.
„A Te által leszek Én-né. S hogy Én-né leszek, mondom: Te. Minden valóságos élet - találkozás" - írja a filozófus.
Fáklya Endre aforisztikus tömörségű sorai, gondolatainak lucid, belső cezúrákból építkező para-bolisztikus ívei a személyes Én világba-vetettsé-gét modellálják. Egyetlen nagy, lüktető verskompozíciót olvashatunk, amelyben a költő leginkább arra vigyáz, hogy szenvedélyességét elrejtse a szótörténésben. Mondhatnánk - akkor hát mondjuk is ki -, hogy fájdalmas iróniával tartja távol magától a megtörténő, faktikus világot, miközben pontosan tudja, hogy eme faktikus világ bármikor körbezárhatja személyes Énjét.
A szellemi ember ismeri csak az alázat lényegi-ségét: a feltételes mód eme kis réséből beszél a költö: azt mondja: Te, azért, hogy önmagával találkozhasson. Önnel, Magával, veled.
Balázs Tibor
Hetvenkettő, Kazincbarcika. Anya és IVIóni otthon, apa magában, magának távolabb, de néha velünk is. Anya tanított beszélni, hallgatni, érteni, érezni, adni, kapni, menni, maradni, bocsánatot kérni és megbocsátani, szeretni, de gyűlölni nem. Iskolák, értékes emberek, egyetlen szerelmek, utazások, új világok, tömegek, magányok, értők, tanárok és csak magyarázók.
Halálok.
Naiv falbarohanások.
Szeretem az életet, amikor mindent belead, akkor is valahogy van benne valami esetlenség, valami banális báj. Szeretem magunkat, még amikor utálom is.
Bálványokban nem, magamban nagyon és talán még valamiben.
Nem vagyok tökéletes és ennek elismerésével immár tökéletes vagyok.
Éveim zacca, gondolatai. Nem vagyok rendszerető, nincsenek címek, csak gondolatok, érzetek. Te adod a címet, az időt, a helyet és helyzetet.
Jó, most itt. Jó a kezedben. Köszönöm.
Anyának
Csabának
és az Angyaloknak
Vissza 
