Anthologia Antijudaica

Előszó

Van a világon egy lélekszámban kicsiny, az önértékelés terén viszont felülmúlhatatlan embercsoport (nép, aj, vallás, kaszt vagy mindez együtt?): eredetük a régmúlt homályába vész, senki sem tudja honnan is jöttek valójában, tény viszont, hogy jelenlétüktől lett "viselős" az utolsó két évezred, és különösen az utolsó két évszázad történelme. Saját, privát használatra szánt istent kreáltak maguknak, ami önmagában nem lett volna baj, hiszen a többi népnek is voltak/vannak saját isteneik, de ők ugyanazzal a lendülettel kétségbe vonták a konkurens istenek létét, s ezzel megteremtették a vallási fanatizmust, majd ráadásul monoteista szellemi perverziójukkal megfertőzték az emberiség csaknem felét. Önmeghatározásuk szerint ők az "Írás népe", a "Föld sója", "Isten szeme fénye". Mint látjuk, szerénységüket csak a humorérzékük múlja felül. A többi nép azonban nem mindig tudta értékelni ezt a fajta sajátos (ön)iróniát, amiből számos diszkrepancia származott a zsidókhoz - mert hiszen róluk van szó - fűződő kapcsolataik tekintetében. Ahasvérus, a "bolygó zsidó" ivadékaiként mindig is imádtak csavarogni (ők voltak az első turisták), előszeretettel kerestek fel idegen országokat, legtöbbször pereputtyostól, gyakran munkavállalás céljából. Mivel a befogadó országokban állítólag törvényileg tiltották el őket a fizikai munkától, "érdekes" módon teljes szinkronban szentírásukkal, a Talmuddal, mely szerint a legnagyobb fenyegetés a Jahve parancsait be nem tartó zsidók számára az, hogy "munkájukat maguknak kell elvégezniük, ahelyett hogy azt másokkal végeztetnék el", amire később a zsidó szocik sajátos jelszava akként rímelt, hogy "éljen a munka... ha más végzi!", így aztán jobb híján (?) nem mindig "keresztényi" foglalatossággal keresték meg a mindennapi betevőt. Vissza