Anthologia Latina

Előszó

A latin lyrai költészet fejlődése.
Az Augustus előtti kor

Már ötszáz évig állt Róma és hatalmát már az egész félszigetre kiterjesztette, a nélkül, hogy még irodalma lett volna. Józan, a gyakorlati élet igényei iránt kitűnő érzékkel biró polgárai mindaddig nem érezték szükségét annak, hogy nyelvüket a művészet és finomabb szellemi élvezet eszközévé emeljék.
Nem hiányzott ugyan a költészet egészen ezen korban sem. Voltak a rómaiaknak vallásos énekeik: imádságok és egyszerű hymnusok, minőket pl. Mars papjai (a Saliusok), vagy a fratres Arvales ünnepélyes körmeneteiken énekeltek; temetéseken és lakodalmakon szintén énekeket zengtek, és ünnepélyes lakomáikon egy-egy nemzetség hőstetteit versben dicsőítették. A falusi nép ünnepei és mulatságai sem voltak énekek hián, melyek az italióták gúnyra és esipős élczre hajló természeténél fogva különösen satirikus tartalmúak voltak (versus Fescennini), úgy hogy szükségesnek látták ezen énekek szabadosságát törvénynyel korlátozni. Sőt e mezei mulatságokon a dráma egy kezdetleges neme, az úgynevezett Atellana fejlődött, melyben az ünneplők alakoskodva mindenféle tréfát rögtönöztek.
De mindez igen távol volt attól, hogy művészetté emelkedjék. E népköltészet nyelve durva és nehézkes, versmértéke, a nemzeti saturnius, kezdetleges és döczögős volt és nem szoktatta úgy, mint a görög hexameter, simaságra és jó hangzatra a beszédet. E versnek egyszerű törvénye, úgy látszik, az volt, hogy minden vers két félversre oszlott, melyek mindegyike egy bizonyos számu, a hangsúlylyal egybeeső emelkedéssel bírt (1. I.) Vissza