Anyagvizsgálat mágneses és folyadékbehatolásos módszerekkel

Előszó

Az ipar nagyarányú fejlődése, új, korszerű méretezési eljárások bevezetése és a nagy igénybevételnek kitett alkatrészek alkalmazása szükségessé teszi a biztonsági követelmények állandó szigorítását. Megnövekedett a roncsolás nélküli anyagvizsgálatok szerepe is. Új eljárásokat vezetnek be, a régieket pedig továbbfejlesztik. Az alkatrészek és szerkezetek biztonságát a felületi folytonossági hiányok, ezek közül is elsősorban a felületi repedések veszélyeztetik a legnagyobb mértékben. Fontos tehát, hogy a hibák keletkezési helyein (pl. öntödékben-, kovácsoló-, edző- és csiszolóüzemekben) vagy a kész gyártmányok alkatrészein üzem közben megbízható vizsgálat történjen. Ez nemcsak azért fontos, hogy a hibás alkatrészeket a további gyártási folyamatból vagy a gépek üzeméből kizárjuk, hanem gyakran azért, hogy a hibák keletkezési forrásait behatároljuk, és az okokat megszüntessük. Többféle roncsolás nélküli vizsgálati módszer terjedt el, mint pl. radiológiai, ultrahangos, mágneses és mágneses induktív valamint a folyadékbehatolásos.
Bizonyos esetekben azonban nem mindegyik módszer azonos értékű a hibakimutatás szempontjából, ennek oka pl. a vizsgálati tárgy fizikai tulajdonsága, hibahely geometriai helyzete stb. A felületi hibák (repedések, porózitás, stb.) kimutatására a ferromágneses anyagoknál legelterjedtebb és legalkalmasabb a mágnesporos és a folyadékbehatolásos hibakereső módszer. A könyv e két vizsgálati módszert részletesen ismerteti a gyakorlatban dolgozó szakembereknek megfelelő színvonalon.
A szerző Vissza