Anyanyelvi feladatlapok

Fülszöveg

Többféle készség és sok{féle) ismeret szükséges ahhoz, hogy valaki a legszebb reményei szerint szerepeljen áz „Édes anyanyelvünk" versenyen. A versenyzőnek biztos leíró nyelvtani ismeretekkel kell rendelkeznie, fontos, hogy jártas legyen a stilisztikában és a szövegtanban, ismerje a szólásokat és a közmondásokat, valamint a mindennapi kommunikációban előforduló idegen szavakat, legyen biztos a helyesírása; nyelvhelyességi hibákat lehetőleg ne kövessen el, másokét viszont ismerje fel; természetes intelligenciájával ügyeskedjen a központozással kapcsolatos feladatban, s az írásjeleket tudatosan legyen képes alkalmazni; lehetőleg ismerje a magyar Irodalom órákra kért kötelező és ajánlott olvasmányok szó- és fogalomkörét; legyen tájékozott a természettudományos tárgyak világában is, hiszen némelykor kémiai, földrajzi, fizikai fogalmakat is „eléje sodorhat" a feladatlap; tudjon hivatalos vagy magánlevelet írni; erősíti a helyzetét, ha birtokában van az elemi illemszabályoknak;... Tovább

Fülszöveg

Többféle készség és sok{féle) ismeret szükséges ahhoz, hogy valaki a legszebb reményei szerint szerepeljen áz „Édes anyanyelvünk" versenyen. A versenyzőnek biztos leíró nyelvtani ismeretekkel kell rendelkeznie, fontos, hogy jártas legyen a stilisztikában és a szövegtanban, ismerje a szólásokat és a közmondásokat, valamint a mindennapi kommunikációban előforduló idegen szavakat, legyen biztos a helyesírása; nyelvhelyességi hibákat lehetőleg ne kövessen el, másokét viszont ismerje fel; természetes intelligenciájával ügyeskedjen a központozással kapcsolatos feladatban, s az írásjeleket tudatosan legyen képes alkalmazni; lehetőleg ismerje a magyar Irodalom órákra kért kötelező és ajánlott olvasmányok szó- és fogalomkörét; legyen tájékozott a természettudományos tárgyak világában is, hiszen némelykor kémiai, földrajzi, fizikai fogalmakat is „eléje sodorhat" a feladatlap; tudjon hivatalos vagy magánlevelet írni; erősíti a helyzetét, ha birtokában van az elemi illemszabályoknak; jeleskedjen a szövegalkotásban; ismerje a beszédfonetikai eszközöket és az ezekhez kapcsolódó kiejtésjelölési rendszert; lehetőleg jól olvashatóan írjon, munkájának írásképe legyen rendezett; s bizonyosan növeli a versenyző esélyeit, ha ötletgazdag, s a bonyolultnak látszó helyzetekben is föltalálja magát. Persze, ez még csak az „V3-hoz" kell, hiszen - mint köztudott — az írásbeli feladatsor elkészítése a megszerezhető pontszámoknak csak az egyharmadát teszi ki, a kétharmadát a szóbelin szerezhetik meg.
A sokféle feladattípus alapos fölkészülést Igényel. A feladatlapok összeállítására fölkért szakember és a lektorok úgy állítják össze a megoldandó feladatsorokat, hogy az megfeleljen a Közlönyben (a versenyt megelőző év júniusában) közzétett versenykiírásnak. Arra is törekszenek, hogy a feladatokra adható pontszámok arányosak legyenek, ne legyen közöttük túlságosan nagy különbség. A bírálóbizottság tagjai a feladatsort csak akkor kapják kézbe, amikor a versenyzők már nekiláttak a feladatlapnak. Ekkor vetik össze a feladat-meghatározásokat a javítókulcsban megadott javaslatokkal, s a „kívülálló" szemével ekkor tekintik át, hogy a háromszoros szűrő ellenére nem maradt-e pontatlan vagy félreérthető feladat, szükséges-e a versenyzőket tájékoztatni egy-egy feladat pontosításáról, mielőtt elkészítenék, majd beadnák a feladatlapot.
Az írásbeli zsűri tagjai „sávosan" javítanak, azaz az egységes szemléletű javítás végett egy-egy feladatot ugyanaz a bizottsági tag javít az összes feladatlapban. Hogy a javítási kulcsban közölt megoldástól hol és mennyiben térhetnek el, arról a javítás megkezdése előtt közösen állapodnak meg; ha a feladatlapokjavítása közben olyan megoldást találnak, amelyről előzetesen nem volt szó, arról is közösen döntenek, a végleges döntést pedig a bizottság elnöke hozza meg. (Megjegyzendő: a zsűri szemléletét inkább az elfogadó, a versenyző szempontjából kedvező elbírálás jellemzi, ezért is gyakoriak a töredék-és részpontszámok.) A pontok összeadását a véglegesítés előtt egy bizottsági tag ellenőrzi, majd a pontszámokat számítógépbe diktálják, így az összesítést a gép végzi.
A felkészítő tanárokat és a versenyzőket - a szóbeli fordulót követő megbeszélésen - az írásbeli zsűri tagjai tájékoztatják a feladatok megoldásának általános tapasztalatairól, s (természetesen csak a kódszámok szerint) mindenik versenyző pontszámát is közlik. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a gimnáziumi versenyzők kategóriájában 90 % fölötti teljesítményre volt szükség ahhoz, hogy valaki a legjobb írásbelizők közé kerüljön, a szakképző iskolások csoportjában is 80-90 % közötti eredményességre volt szükség a „dobogós" helyezések eléréséhez. Természetesen az írásbeli feladatsor megoldásának színvonala változó, a „derékhad" általában 45-75 % közötti arányt ér el, a felkészületlenebbje -különösen a szakképzős növendékek közül - 15-30 %-os eredménnyel szerénykedik a rangsor vége felé! A határon túlról érkező versenyzők teljesítménye hasonló képet mutat. A magyarországi versenymozgalmakba évekkel ezelőtt bekapcsolódott tanárok pontosan tudják, hogy miféle ismeretekre, készségekre, képességekre van szükség az eredményes szerepléshez, ezért - nem kevés különmunkával -azokra a feladattípusokra is fölkészítik diákjaikat, amelyek az erdélyi, a felvidéki, a vajdasági és a kárpátaljai iskolák tantervének anyagában nem szerepelnek. Az ő versenyzőik a hazai legjobbakkal is versenyre kelnek.
Kerekes Barnabás
[Lásd bővebben: Kerekes Barnabás: Az írásbeli feladatsor megoldásának néhány tanulsága. A nyelv legféltöbb kincsünk. Sátoraljaújhely, 2007. 99-108.] Vissza