Anyanyelvünk 2. osztály

Előszó

Örülnék, ha ez a néhány gondolat nem bevezető olvasmány lenne a tankönyvhöz, hanem már válasz azokra a "miért"-ekre, amelyek felmerültek a tankönyv áttekintése közben. Kezdjük a legáltalánosabb kérdésekkel!
A tankönyv munkáltató jellege nem merül ki abban, hogy az írásbeli feladatoknak is helyet ad. (A nagyobb terjedelmű írásbeli munkákat ezután is füzetben végzik el a tanulók.) A munkáltatás az anyanyelvi nyelvtan esetében elsősorban azt jelenti, hogy a nyelvi tények és összefüggések felismerésében nem távolodnak el a tanulók saját beszédtevékenységüktől. Mindenekelőtt tehát olyan beszédhelyzeteket nyújtunk, amelyek természetesen átvehetők, a bennük levő gyermeki szerepek folytathatók, kiegészíthetők, átalakíthatók. Szeretnénk, ha ezek a helyzetekben megjelenített feladatok ösztönöznék a gyerekeket (vagy legalábbis lehetővé tennék számukra), hogy a nyelvtanórán kívül szerzett spontán nyelvi tapasztalataikat felidézzék, és némileg módosítva újraalkossák. Eközben, vagyis a kommunikációs feladatok megoldása közben természetesen jönnek elő azok a formai kérdések, amelyek tisztázása nélkül nem lehet dönteni egy-egy kijelentés tartalmának pontosságáról vagy pontatlanságáról. Tehát végeredményben továbbra is formákat tudatosítunk, de sohasem a formából kiindulva. Ez azonban már egy újabb elvi kérdést vet fel, azt, hogy az iskolai nyelvtan milyen nyelvelméleti koncepciót érvényesít... Vissza