Apák és fiúk/Füst

Előszó

Turgenyevvel majd minden olvasója szinte személyes ismeretségbe jut, olyan nyiltan tárta föl életét és egyéniségét munkáiban. Elvezetett szülőhelyére, Őreibe (szül. 1818.) és jószágára, Spaszkoje-Szelo-ba, megmutatta annak népét a Vadász Naplójában. Leirta anyját, az érzéstelen muszka nemesasszonyt, a ki jobbágyát egy nem tetsző köszönés miatt Szibériába küldi (Punin és Baburin). Ismerjük atyját, a daliás szép férfit, kemény apát, hideg férjet, de szenvedélyes szeretőt, a ki vetélytársa fiának első szerelme idején (Első szer élem). Beavatott gyermekkorának gyönyörűséggel teli óráiba, mikor a bozótba rejtőzve hallgatta egy örökké kóborló, dologtalan rajongónak a szavalását, az első verseket, a melyeket életében hallott (Punin). Elmondta önnön első költeményeinek és színdarabjainak történetét. Leirta az ifjúság nagy czéljait, melyeket fiatalon olyan közeinek hiszünk, mint a láthatár szélén lehajló eget; a felséges lelkesülést, melyhez méltó tettek nincsenek; mind a gyönyörű hajnali álmokat, melyeket a kenyérkereső nappal szétzilál (Előestve, Now, stb.) Meghittjévé tett Öregkora szomorú gondolatainak s a halál elősejtelmének, mely átborzong a Senilia prózában írt költeményein; megírta emlékezéseit egész életéről.
A mit ő maga elhallgatott, elmondták mások. A nehéz éveket, mikor anyja kitagadta, a mért nem akart államhivatalnok maradni, s csak szigorogva tarthatta el magát keresményéből. A két esztendeig tartó rendőri felügyeletet, mikor Gogolyról egy erőteljes nekrológot irt; e két év letelte után állandón külföldre költözött. Ismeretes az a barátság, a mely Viardotné asszonyhoz, a nagyhirű énekesnőhöz s ennek egész családjához fűzte. Hét évig élt a kedvűkért Baden-Badenben (1863-70.), s velük ment azután Parisba... Vissza