Arab társalgás

Előszó

"Aki nem tud arabusul,
ne beszéljen arabusul."
Azt, hogy országunkban mily régi keletű az érdeklődés az arab nyelv iránt, jól igazolja a fenti szállóige is, amely, egyes források szerint, közel két évszázada él a nyelvünkben. Állítólag a hírneves debreceni kollégiumban hangzott el először a múlt század elején, amikor egy vizsgabiztos úgy szólt bele a hallgatók arab vizsgájába, hogy ő maga nem is tudott arabusul. Igaz, vagy nem igaz a történet, nyelvünkben máig sem született találóbb kifejezés azok leintésére, akik a szükséges tudás, szakértelem híján avatkoznak be mások dolgába. Az "Aki nem tud arabusul..." egyben az arab nyelv nehézségére is figyelmeztet és arra int, hogy célszerű azt minél tökéletesebben elsajátítani. Ilyen értelemben szállóigénk egyetlen a maga nemében, nincs ugyanis más idegen nyelv, amelyről hasonló szólás élne a magyarban.
Ezen előzmény ismeretében még inkább furcsának tűnhet, hogy jelenleg nálunk semmiféle olyan magyar nyelvű segédeszköz - szótár, nyelvtan, társalgás - sincs könyvárusi forgalomban, ami elősegíthetné az arab nyelv elsajátítását. A múlt században és századunk első felében arab nyelvtan ugyan többször is napvilágot látott magyarul, ezek azonban időközben teljesen elavultak és ma már hozzáférhetetlenek, könyvészeti ritkaságnak számítanak. Magyar-arab szótár és társalgás pedig, legjobb tudásunk szerint, egyáltalán nem jelent még meg nálunk, eltekintve néhány kéziratos vállalkozástól (vö. a könyv végén szereplő irodalomjegyzék adatait). Vissza