Aracs

Előszó

Részlet:

A település a Tiszától kb. 13 kilométerre keletre, egy lösz fennsíkon található. A templomok és a monostor a Crna bara vízfolyás partján, 80 méter tengerszint feletti (1., I., II. kép) magasságon helyezkedik el. Ez a mocsaras, mélyedéses terület még a Tisza alluviális síkjához tartozik. Magas vízálláskor a települést a megáradt Crna bara vize gyakran teljesen körülvette. Az ilyenkor kialakuló vízi út által a település összeköttetésbe került a Tisza főmedrével. Ezt az adottságot kihasználva, a távolabbi vidékekkel való kapcsolatteremtésre a település hajókat/kompokat használt. A Tisza jobb partján ilyen helyzetű volt Perlek és Peturrewe is (ROKAY 1983, 162) és hasonlóképpen a bal parton Bechey és Borgyas (ROKAY 1983, 154, 155).
A Tisza bal partján lévő erődítménnyel bíró Bechey kapcsolatban volt Araccsal, a mostani szántóföldek hálózatában is kivehető, 13 km hosszú középkori úttal.
Az első őskori telepek a mocsaras depresszió partja mentén, az egyenetlen vastagságú feketeföldön alakultak ki. Mindezt a monostoregyüttes környékén talált leletek, a neolit kori kerámia alapján állapíthatjuk meg. A monostor alapjainak sávjában talált XI-XII. századi kerámia bizonyítja a település és az elsődleges templom létét a temető régebbi idősíkjából. A kisebb mennyiségű kerámia anyagából és a település építményeinek anyagaiból ítélve, a település térségében végzett kutatással a településnek egészen a XVI. századig terjedő létezését bizonyíthatjuk (STANOJEV 1998, 108-113). Vissza