Előszó
Részlet a kötetből:
ELŐHANG
«Mostan emlékezem az elmult időkről,
Az elmult időkben jó Tholdi Miklósról...»
Illosvai
Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
ELŐHANG
«Mostan emlékezem az elmult időkről,
Az elmult időkben jó Tholdi Miklósról...»
Illosvai
Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tiz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.
Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,
Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,
Parittyaköveit, öklelő kopjáját.
Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát,
És, kit a csizmáján viselt, sarkantyuját.
Vissza 
