A Szív 1997. július-augusztus

Előszó

E számunkban több helyütt előkerül a bizalom kérdése. Bizalom a családban: gyermekek és szülők bizalma egymás iránt; bizalom társadalmi méretekben: például a munkatársak, beosztottak és főnökök bizalma egymásban; a jó föltételezése az (elő)ítéletek helyett.
Ezen a nyáron hét szentjánosbogár-tábort szervezünk hét különféle magyarországi településen. Többszáz gyermeket, fiatalt és vezetőiket kellett elszállásolnia ugyancsak többszáz magyar családnak Csesztregen, Csömörön, Hosszúhetényben, Mezőkövesden, Szécsényben, Szankon és Vámosmikolán önkéntes elhatározásból, vendéglátó szeretettel és bőkezűséggel, mert enélkül nem alakulhatna ki kapcsolat a vendéglátók és a vendégek között.
A táborba jelentkező gyermekek szülei között olyanok is akadtak, akik azzal a kívánsággal álltak elő, hogy ők csak abban az esetben engedik el a gyermeket a táborba, ha személyesen is megvizsgálhatják, hová fog kerülni a gyermekük. S habár ezt a kívánságukat nem teljesíthettük, meg kellett értenünk szülői aggodalmukat. Igyekeztünk eloszlatni mégis azzal, hogy a helyi plébánosokra hivatkoztunk, hiszen a szállásadókkal ők személyes, jó kapcsolatban vannak kivétel nélkül, és ha nem bíznának meg mindnyájukban egészen, szóba sem kerülhettek volna. A szentjánosbogár-táborok eddigi története meleg, tartós, bizalommal teli emberi kapcsolatok születéséről beszél. Vissza