Toldi

Előszó

Ez a könyv a «Toldi»-nak nem teljes commentára; mert nemcsak a szokásos irodalomtörténeti, históriai s egyéb bevezetések hiányoznak belőle, nemcsak a Toldimondáról nincs benne felállitva valami ujdonat-új hypothesis, nemcsak Ilosvai krónikájáról s Arany remek költeményének ahhoz való viszonyáról nem értekezik: de még «Toldi»-nak aesthetikai méltatását sem foglalja magában. A ki tehát ezekre s effélékre nézve felvilágosodást óhajt, azt kénytelen vagyok egyelőre az idáig megjelent dolgozatokhoz utasítani, nevezetesen a «Magyar Szépirodalmi Szemle» 1847. 2-ik számában lévő ismertetéshez, továbbá Kemény Zsigmond derék essay-jéhez, mely Tanulmányai II. kötetében, a 147-191. lapokon olvasható, - azért is ezekhez, mert rájuk többszörösen hivatkozom, s vádjaikat, kifogásaikat igyekszem megcáfolni, tévedéseiket helyreigazítani (1. a XII. énekhez való jegyzeteket).
De azért, hogy e commentár nem teljes, sokkal több a puszta commentárnál, s nagyban csalódik az, a ki hideg nyelvi és tárgyi jegyzetek halmazának nézi.
Czélom, igenis, első sorban az volt, hogy azon nyelvi és tárgyi akadályokat, melyek a «Toldi» alapos megértését helylyel-helylyel gátolnák, rendre elhárogassam; csakhogy magyarázataimban nem követtem a nyomonjáró interpretatiók taposott ösvényét, hanem azon voltam, hogy jegyzeteim egyenkint önálló becsű czikkecskékké kerekedjenek ki, s hogy a szövegtől különválva is érdemesek legyenek tanulók és tanultak figyelmére. Egy csapással többet akartam ütni; nem feledvén Goethe mondását: «Wer Vieles bringt, wird Manchem etwas bringen», azt akartam, hogy munkámból ne csak a kezdő tanulhasson, hanem a nyelvész, az író is találjon benne okulni valót, érdekeset, gerjesztőt és újat. Vissza