Arany Kötőtű 1990. augusztus

Előszó

Irigylésre méltó dolga volt Évának ott a Paradicsomban! Hogy miért? Mert Ő volt a NŐ, az első, no és az egyetlen. Így - nem lévén vetélytársa - természetesen Ő volt a legszebb, a legcsinosabb. És persze a divatot is Ő maga diktálta, így nem volt nehéz azt követnie. Ősszel kedvére válogathatott a sárguló, barnuló fügefalevelek között, tavasszal pedig a zsenge és a harsogó zöld különféle árnyalatai között turkált. Csupán egyetlen cél lebegett Éva előtt: hogy Ádám szeme megakadjon rajta, hogy még jobban tessen urának!
Aztán sokat változott a világ, egyre több lett az Éva és az Ádám. Így törvényszerű, hogy megjelentek a "divatdiktátorok" is. Biztos vagyok abban, hogy már évezredekkel ezelőtt is varázsszóként csengett az asszonyi fülnek a "divat", a "divatosan öltözködni" kifejezés. Nem volt mindegy, sőt, nagyon is fontos lehetett, hogy milyen színű volt az egyiptomi nő körgallérja, hogy miként redőzték a görög asszony ruháját.
Századunkban Párizs lett a divat fellegvára, ott diktálják a mindenkori divatot. Az egész világ ugrásra készen figyeli a nagy párizsi szalonok minden rezdülését. Coco Chanel, Yves Saint-Laurent, Pierre Cardin, Christian Dior, Nina Ricci, Givenchy... Mind a mai napig ők azok, akik alapvetően meghatározzák korunk divatját. De tévedés lenne azt hinni, hogy a párizsi utcán a nők csakis e szalonok ruhakölteményeiben járnak! A párizsi nő mindent szívesen felvesz, amiben jól érzi magát, ami illik az egyéniségéhez, ami kiemeli pikáns szépségét. Idén kiskosztümöt viselnek, szinte minden alkalomra. De gyakran láttam kötött pulóvert is szoknyával, nadrággal, vagy a most oly divatos nadrágszoknyával. Így hát örömmel jelenthetem, hogy kötöttben továbbra is divatban vagyunk! Vissza