Előszó
Új esztendő, új pulóver
Na, azért ne dobjuk el a régieket sem, de mindenféle nagy elhatározások és fogadkozások nélkül nézzünk szembe - a pulóvereinkkel!
Mégpedig kritikusan. Felteendő kérdések (persze saját magunknak, de jó, ha barát, barátnő, jó kolléganő segít, mert kívülről az ember csak a hangját hallja csúnyábbnak, mint "belülről", külsejét képes elfogultan imádni):
- van-e elég pulóverem, jut-e friss minden napra, hogy elég legyen hetente egyszer mosni;
- illenek-e a meglévő szoknyákhoz, nadrágokhoz;
- találok-e a legfrissebb módiból legalább egy olyan pulóvert, amelyet szinte nekem terveztek;
- ki tudom-e gazdálkodni a fonal árát.
A kérdések mérlegelése után könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy nincs mese, újítani kell.
Valahogy úgy van, hogy az ember a régi gönceivel megunt, akut gondjait is "leveti" magáról, az új ruhadarab - nőknél főként, de úgy veszem észre, újabban férfiaknál is - jókedvet, új lehetőségeket és reményeket ígér. Legyünk hát jók magunkhoz! Mert azokon a napokon, amikor az ember legújabb holmiját hordja, szebben sminkel, jobban ügyel a frizurájára, körmére, egész öltözékére, a harmóniára. Ezeken a napokon szebbek és hiúbbak, feltűnőbbek vagyunk a megszokottnál.
Ne hagyjuk ki ezeket a lehetőségeket!
Nincs más hátra: az új esztendő első új pulóverét tessék szíves lenni az itt következő oldalakról kiválasztani!
Vissza