Aranyágacska I-II.

Fülszöveg

A regény az utolsó Árpád-házi királyok nagy magyar sorskérdésekkel való vívódását ábrázolja megrendítő erővel... IV. Béla uralkodásának utolsó évei, István, László és Endre alakja villan fel hol egymásutáni képsorban, hol egymás mellett párhuzamosan a kötet lapjain, s mögöttük ott kavarog a XIII. századi magyar társadalom ellentmondásokkal, tragikus küzdelmekkel, nagy vereségekkel váltakozó hatalmas forgataga.
A regény központi figurái: IV. László, és III. Endre mélyen átérzik és átélik a két világ ütközőpontjában gyökeret vert magyarság tragikus vívódásait. Védőpajzsot tartani a feudális Nyugat elé, s felfogni a barbár népek vad rohamait, vagy a nagy népvándorlás élére állva, elsöpörni a magyarságot mindig eláruló minden válságos helyzetben hátba támadó Nyugatot - ez a regény alapproblémája. Erre ad választ az író, s akárcsak a többi történelmi regényeiben, a múltról mesélve, a mai emberhez szól mondanivalója.
De nemcsak ez található a regényben... A magyar események szélesebb európai horizontba illeszkednek. Megelevenedik előttünk a virágzását élő gazdag Velence, a nagy olasz reneszánsz csaknem minden jelentős alakja. Tanúi vagyunk a világ első regénye, a "Vita nuova" születésének. Szemünk előtt fogant meg Dantéban a "Divina Commedia" gondolata, látjuk Giottót és néhány társát, a nagy művészeti megújhodás úttörő alakjait. Találkozunk Marco Polóval, aki éppen megtér távolkeleti útjáról. Hallunk Julianus barátról, aki után Kézai Simon, a nagy magyar krónikaíró kutat... Ezenkívül számos nagy történelmi esemény szemtanúivá válunk a mű olvasása közben. Vissza