Aranykori tekercsek

Fülszöveg

Ama történelem előtti, édeni Aranykorban az ember
személyes kapcsolatban állt az égiekkel, szavai
egyenlők önmagukkal. Engem az Aranykor legendájának
huszadik századi változata foglalkoztat e regényben,
melyben megidéztem ifjúkorom legszebb,
legrettenetesebb, legizgalmasabb, életmentő és életveszélyes
történeteit. Egy korszakból, amely naponta
veszejtette el a legtehetségesebbeket, a legérzékenyebbeket.
Sokan úgy emlékeznek, hogy a hatvanas
évek közepétől, (talán az amnesztiától) úgy 1972-ig (a
kritikai és művészeti párthatározat megszületéséig)
létezett ama dicstelen, személyiségromboló kornak
egy fölívelő szakasza. Ezekben az esztendőkben hősöm megpróbálja megakadályozni,
hogy a földi hatalmak elvegyék tőle és barátaitól, szerelmeitől földi életünk
értelmét Ha ez igaz, akkor az aranykori legenda hamis, hiszen csak a szereplőim
lelkierején múlott, hogy nem jutottak a pokol fenekére. Vagy a hatvanas éveket
„fényezőknek" volna igazuk? Tényleg véget ért volna... Tovább

Fülszöveg

Ama történelem előtti, édeni Aranykorban az ember
személyes kapcsolatban állt az égiekkel, szavai
egyenlők önmagukkal. Engem az Aranykor legendájának
huszadik századi változata foglalkoztat e regényben,
melyben megidéztem ifjúkorom legszebb,
legrettenetesebb, legizgalmasabb, életmentő és életveszélyes
történeteit. Egy korszakból, amely naponta
veszejtette el a legtehetségesebbeket, a legérzékenyebbeket.
Sokan úgy emlékeznek, hogy a hatvanas
évek közepétől, (talán az amnesztiától) úgy 1972-ig (a
kritikai és művészeti párthatározat megszületéséig)
létezett ama dicstelen, személyiségromboló kornak
egy fölívelő szakasza. Ezekben az esztendőkben hősöm megpróbálja megakadályozni,
hogy a földi hatalmak elvegyék tőle és barátaitól, szerelmeitől földi életünk
értelmét Ha ez igaz, akkor az aranykori legenda hamis, hiszen csak a szereplőim
lelkierején múlott, hogy nem jutottak a pokol fenekére. Vagy a hatvanas éveket
„fényezőknek" volna igazuk? Tényleg véget ért volna valami a végérvényesen
illúzióvesztetté, tétnélkülivé vált hetvenes évek ezüstikon, mocsárgőzös langymelegében?
Hősöm-hőseim szerint a hatvanas évek illúziói ugyanolyan veszedelmesek,
mint a sosemvolt emberarcú szocializmus hazug legendája. Az állítólagos
arany, majd az őt követő hamis ezüst kornak van egy másik arca is. Ezt regényem
hőse legalább olyan fontosnak tartja, mint annak bizonyítását, hogy hatvanas évekbeli
Aranykor nem létezett, az időszak mérhetetlen szenvedések, baljós végkifejletű
kalandok összessége volt. Ám az élet és elmúlás közötti borotvaélen járt halál-
táncok, lélegzetelállító kalandok, reményteli és reménytelen szerelmek, őrült szex-
orgiák, extrém eseményvadászások, könnyed és erőltetett, hazai és külföldi tarka-
barka utazások, a sötétségükben is sokszínű züllések, önpusztító tekergések, csodálatos
és visszataszító kalandozások alkották együtt a fiatalságot. Legszebb tizen- és
huszonéves korunk sűrű levegője valamiféle boldogsághoz hasonló mágneses
erőtől feszült. A pikareszk és intellektuális kalandregény sodrában hősöm talán
mégis megválthatja magát? Az Aranykor valaha volt, bennünk ma is létezik. Őrizzük,
hordozzuk is életünk végéig és tovább
Pósa Zoltán Vissza