Arányok rendjében

Fülszöveg

A szerzői vallomás nem föltétlenül felesleges, különösen ha nem az önigazolást kívánja előtérbe állítani. Az itt közreadott kritikai dolgozatok a személyes érdeklődés irányát jelölik, s nem értékrendet kívánnak felmutatni. Elemző kísérleteimet nem az illő méltatás egyoldalúsága, még kevésbé a totális elutasítás zord hangsúlyai vezették. Nem mintha bármikor kételkedtem volna az egyértelmű elismerés vagy a félremagyarázhatatían elmarasztalás kritikai jogosultságában. S nem mintha egy meghaladott időszakban magam nem követtem volna el mindkét irányban sajnálatos torzításokat. Már a legelső tanulmány a kívánatos önkorrekciára utal, s éppen Gaái Gábor személyét és munkásságát illetően. Nemzedékem kritikai gyakorlatát sűrűn érték (s érik) olyan elmarasztalások, hogy ama hittételekben gondolkodó, megkövesedett szellemű időszakban leegyszerűsítette a művészi alkotás bonyolult jelentéstartalmait Hiba volna vitázni ezzel a lényegében igaz értelmezéssel, de föltétlenül számon kell kérni tőle az immár kötelező árnyalást, amit maga is számon kér a megrótt elődöktől. A tények homokja olykor kioltja az értelem égő kanócát, s ezért bizonyos ábrándok fakticitásként hatnak, bár a mindennapi valóság sorra megcáfolja őket. S ha a látszatokat ténynek fogadjuk el, úgy viselkednek, mintha valóban tények volnának. A kritikai gyakorlatban számos mérlegelésünknek az a látszata, mintha előre adott társadalmi elvárások (pa ra ncsok) ha tá rozná k meg esztétikai szemlélődésünket Az efféle látszat az önfelmentő, talán csak önáltató szellemi kitérés egyik változata. A választás, még a legszűkebb lehetőségeken belül is, tőlünk függ. Nézeteiért minden írástudó személyében viseli a felelősséget, amit aligha lehet a „korszellemre", vagy a „társadalmi elvárásra" áthárítani. Mindezt nem kívülállásból mondom, éppenséggel személyes elfogultságaim vagy lehetséges tévedéseim ténye kötelez reá elháríthatatlanul. A kötetben több írás elemzi a groteszk, illetve abszurd irodalmi kísérleteket. Évtizedek óta foglalkoztat a korszerű komikum tartalmainak elemző meghatározása, s tájékozódásom óhatatlanul a groteszk és abszurd magatartások feltárása felé sodort. A valóság komikumának művészi ábrázolása a képtelen, értelmetlen társadalmi gyakorlatot állítja pellengérre. Az élet válsággócait csak az értelem próbatételeinek sikeres megvívásával, az abszurd lehetséges elhárításával lehet feloldani; ami aligha lehet más, mint a humánum próbatétele. A kötet törzsanyagát újabb keletű írásaimból állítottam össze, bár nem kívánom magam elhatárolni korábbi közléseimtől. A felszabadulást megelőző irodalmi jegyzeteimet és dolgozataimat nem vettem fel ebbe a válogatásba, de hiányoznak a kritikai cikkek a felszabadulást követő első tíz esztendőből, valamint az 1958-1968-as évek időszakából. A hiányokat részint az önigény rostája, részint kényszerű szilencium magyarázza. Vissza