Árapály a Vizes utcán

Fülszöveg

Jámborné Balog Tünde (Hódmezővásárhely, 1938) festőként, textilművészként indult, művésztanárként dolgozik, másfél évtizede vezeti a Makói Művésztelepet. Ötven egyéni kiállítása, tárlata volt, prózai írásai az utóbbi évtizedben jelennek meg folyóiratokban, napilapokban. 1996 óta hét irodalmi pályázatot nyert. Medárd lépcsőjén című, a Bródy Sándor-pályázaton díjat nyert első elbeszéléskötete 2000-ben, Az én kalendáriumom 2002-ben látott napvilágot a Széphalom Könyvműhelynél.
"Ez a hely folyómeder volt valaha. Régi térképeken látható, hogy a Maros nagy, patkó alakú kanyarral kerülte meg a mai ótemplom sövényfalú, fatornyos elődjét, a Hold utcán jött, és két sarokkal idébb, a Vizes utcán tért vissza mostani folyásához. Nem tudni, hogy a Hold utca a sarlóforma égitestről kapta-e nevét, vagy az itt tekergő holtágról, az azonban bizonyos, hogy amikor a gyakori áradások miatt elásták a kanyarokat, ezt az ívet is levágták, és a gyorsan mocsarasodó folyószakasz száz év alatt teljesen feltöltődött. Szekérkaravánok hordták bele a földet és a törmeléket, majd házakat építettek, a kertekben fákat ültettek, veteményeztek, ám a folyó - akár Pompeji vulkánja - nem hagyja magát. Lent, mélyen az úttest, az épületek és a kertek alatt ma is folyik. Hatalmas erővel sodorja szkíták, kelták, ismeretlen, régen kihalt népek cserepeit, csontjait, és soha el nem apad."
Jámborné Balog Tünde novellafüzére a Vizes utca mélyén sodródó homokfolyóhoz hasonlóan a múlt eltemetett, de nyugodni nem tudó világát, személyes történelmét hozza felszínre. Vissza