Arc' 2001/6.

Előszó

Részlet:
Kerékgyártó Béla:
A modern otthontalanság
Heidegger: Építeni Lakni Gondolkodni
A modern otthontalanság visszatérő szólam azokban a szellemi-filozófiai, tudományos és művészeti diagnózisokban, melyek megpróbálják megvonni a modernség, s különösen a 19. száladtól felgyorsult társadalmi-kulturális átalakulás mérlegét. Az otthontalanság metaforája válasz a hely, a hagyományok, a közösség, az értékek és jelentések elvesztésére avagy válságára. E folyamatok helyszíne mindenek előtt a nagyváros, kifejezője pedig a nagyvárosi lét. Nem véletlen tehát, hogy erőteljes a kölcsönhatás a modernség általános diskurzusai, valamint a modern város és a modern építészet diskurzusai között. A modern léthelyzetnek mint a lakás, a lakozás válságának az elgondolása a huszadik század egyik legátfogóbb és legnagyobb hatású gondolati teljesítményének, Martin Heidegger (1889-1976) filozófiájának fontos vonulata. Felfogását legközvetlenebbül az "Építeni Lakni Gondolkodni" (Bauen Wohnen Denken) című előadásban fejtette ki, mely "Az ember és tér" című, második "Dramstadti beszélgetés" keretében hangzott el. A darmstadti művészkolónia megnyitásának ötvenedik évfordulóján, 1951-ben megrendezett és építészeti kiállítással egybekötött kollokvium előadói építésszel: Rudolf Schwarz, Otto Ernst Schweizer és filozófusok: Heidegger és Ortega y Gasset voltak, akik az építészet helyzetét és feladatát a kor tágabb szellemi kontextusában vizsgálták. A kollokvium ebben a tekintetben folytatása volt "Az ember képe korunkban" című első beszélgetésnek, amely - a "közép elvesztése" Hans Sedlmayr-i konferenciájához kapcsolódott, és a modernista absztrakció "dehumanizáló" és "szellemellenes" jellegét bírálta. Az előadók névsorából kitűnik, hogy az elsőhöz hasonlóan a második kollokvium alaphangját is a konzervatív kultúrkritika határozta meg. Vissza