Arc nélkül

Fülszöveg

Solymos Ida: Arc nélkül
Vibráló hang: az el-elszabaduló romantikus szenvedélyeket visszafogó-ellen-súlyozó érdes irónia jellemzi Solymos Ida verseit. Végletes érzelmekről, a lélek legbenső titkairól vall bennük a költő, a múlttal készített elszánt számvetés kemény ítéleteiről, az idő tűntén szorongó légszomjas félelemről, a művészi alkotások adta élmények megrázó és példát állító erejéről, a szerelem lehetetlent is megnyitó varázsáról. A „témákból" sugárzó ünnepélyes, pátosszal teli tónust azonban csaknem mindig átszínezi az a távolság, amelyet a költő önmaga és versbeni „lírai én"-je közt teremt; mintegy megértő-okosan fölibe hajlik a vallomások végletekkel küzdő hősének, egy-egy villanásnyi fintorral, meghökkentő jelzővel megakasztja a szenvedélyek áradását, elviselhetővé oldja az elviselhetetlenül nagynak érzett bánatot és örömet.
Ez a különös hangulati kontraszt, amely ugyanakkor mégis szoros egységbe fogja a kötet verseit, egy rokonszenvesen eredeti lírai program... Tovább

Fülszöveg

Solymos Ida: Arc nélkül
Vibráló hang: az el-elszabaduló romantikus szenvedélyeket visszafogó-ellen-súlyozó érdes irónia jellemzi Solymos Ida verseit. Végletes érzelmekről, a lélek legbenső titkairól vall bennük a költő, a múlttal készített elszánt számvetés kemény ítéleteiről, az idő tűntén szorongó légszomjas félelemről, a művészi alkotások adta élmények megrázó és példát állító erejéről, a szerelem lehetetlent is megnyitó varázsáról. A „témákból" sugárzó ünnepélyes, pátosszal teli tónust azonban csaknem mindig átszínezi az a távolság, amelyet a költő önmaga és versbeni „lírai én"-je közt teremt; mintegy megértő-okosan fölibe hajlik a vallomások végletekkel küzdő hősének, egy-egy villanásnyi fintorral, meghökkentő jelzővel megakasztja a szenvedélyek áradását, elviselhetővé oldja az elviselhetetlenül nagynak érzett bánatot és örömet.
Ez a különös hangulati kontraszt, amely ugyanakkor mégis szoros egységbe fogja a kötet verseit, egy rokonszenvesen eredeti lírai program szerves következménye. Solymos Ida visszaperli racionálisan bonyolult korunktól az idejétmúltnak bélyegzett elementáris érzelmeket, nem fogadja meg saját magának adott fölényes jó tanácsot, nem hajlandó a szenvedélynek ,,más nevet" keresni. De jól tudja azt is, hogy az élet apró kötelmei nem tagadhatók meg ezek nevében. Innen a ,,távolságtartás", a józanító fintor s a kettőből együtt: költészetének íze-zamata.
Szépirodalmi Könyvkiadó
Solymos Ida az irodalomtörténetünkben leggyakrabban a Nyugat hagyományain indult „negyedik nemzedékként" emlegetett generáció egyik figyelemre méltó költő-egyénisége. 1922-ben született Pécsett. Vidéken töltötte ifjúságát, az akkori élmények, benyomások ma is át-meg átszövik verseit. Igen korán kezdett publikálni, 1943-ban, pályája legelején már verskötete jelent meg A Hold körülnéz címmel.
A felszabadulás után a fővárosba költözött; 1948—49-ben a Fiatal Magyarország belső munkatársa volt, majd különböző lektorátusokon dolgozott, legutóbb az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségében. Bár gyakran szerepelt neve a folyóiratokban — fővárosi és vidéki orgánumokban egyaránt —, antológiákban, fordítások alatt, . a második kötet, a Vendégvárás mégis sokat váratott magára: több mint húsz év szünet után, 1964-ben jelent meg. Ezt az izgalmas felfedezést hozó „második" bemutatkozást követi mostani kötete. Vissza