Arc nélkül

Előszó

Sokan vallják, hogy a történelem sorsfordulói, jelentős eseményei gyakran mindennapos emberi gyarlóságok, érzelmek, indulatok hatására következnek be. Kleopátra, Robespierre, Napóleon, Clemenceau - a sor napjainkig tart, sőt, mintha századunkban még gyakoribb lenne azok száma, akik a maguk pecsenyéjét sütögetve, a tűzzel országokat és kultúrákat borítottak lángba.
Nyári szünidős diákok ülnek a felfordított talicskákon; kezükben zsíroskenyér, amit maszatos újságpapírból csomagoltak elő. Az újság napilap - alig néhány hónapja, hogy megjelent, s benne a gyászkeretes hír, hogy a Nagy Ember, a Bölcs Vezér halott. - A srácok a brigádvezetőjüket hallgatják, aki azelőtt repülőstiszt volt, mielőtt segédmunkássá tették, (Hja, a szünidős kubikuskölyköknek ilyen munkavezető is jó!...) és az elbeszélés során a múlt megelevenedik: Volt egyszer egy család valahol a messzi Oroszországban és volt annak egy fia. Belekeveredett a cárellenes merényletbe, s cár atyuskája nem bocsátott meg neki. kivégeztette őt. Az ifjabbik testvér bosszút esküdött a cári család ellen, minden tehetségét, erejét és képességét latba vetette, hogy megbosszulja az Uljanov családon esett szörnyű igazságtalanságot. Nem csupán a cári családot irtotta ki. de a század talán legszörnyűbb csapását zúdította az embermilliókra. Azokra is, akik az ő derék bátyuskáját még csak nem is ismerték, nemhogy bántották volna... Vissza