Archaeologiai Értesitő 1917.

Előszó

Részlet a kötetből:

A SZÉKESFEHÉRVÁRI MÚZEUM DUNAPENTELEI RÉGISÉGEI.

A székesfehérvári múzeum főanyagát természetszerűen dunapentelei régiségeknek kellene alkotni. A hatáskörébe tartozó területen fekszik az egykori Intercisa maradványa, nemcsak Fehérmegyének, de az országnak egyik leggazdagabb régészeti telepe. így is lenne, ha a helyi érdekeltség idejekorán hozzálátott volna az önként kinálkozó kincsesbánya kiaknázásához és megakadályozta volna a leleteknek idegen földre való kivándorlását. Ennek híján azonban sok becses régiség széthányódott és csak mióta a Nemzeti Múzeum munkakörébe felvette Dunapentele szakszerű felásatását, kapott megillető gyűjtőhelyet hazánk ez elsőrendű régészeti telepe.
Mikor 1910-ben a Fejérmegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület az egykori történelmi és régészeti egyletnek örökét átvette, hogy életet öntsön bele és tovább fejleszsze, múzeumában Dunapentele alig néhány tárgygyal volt képviselve. Az új vezetőség azonnal hozzálátott e fajta tárgyak gyűjtéséhez. De helyzetét nagyon megnehezíté az a körülmény, hogy ekkor már a Nemzeti Múzeum javában benne volt Intercisa átkutatásában és így a székesfehérvári múzeum ásatáshoz nem kezdhetett. Sőt az országos intézet iránt való tiszteletből tartózkodott a helyszínén való vásárlásoktól is és kizárólag arra szorítkozott, hogy a Székesfehérvárra behozott és neki vételre felajánlott tárgyakat megmentse. Ezzel nemcsak a maga hivatását tartotta szem előtt, hanem országos érdeket is szolgált. A dunapenteleiek már ismerik a külfölddel való összeköttetés módját, tájékozottak a régiségek értékéről és ami legnagyobb baj, gyakran értéktelen holmikat is nagyon magasra tartanak. Ez kétszeresen megnehezíti az anyagiakban szegény, vidéki intézet helyzetét. Neki mindent meg kell venni, mert az eladó nem enged válogatni. Ily körülmények között csak az kárpótolja, ha esetleg egy-egy, az eladó által fel nem ismert, jobb darabhoz is hozzájut. Vissza