Arcképek 2001

Előszó

Részlet: "- Ne igyál szeszes italt, és kerüld a nőket, hogy reggel rendben legyél - így intette hajdan Krúdy Gyula öreg párbajsegéde a párbajra készülődő Gavallér nevű urat. A fiatal párbajsegéd, aki még komolyan vette az életet és halált, arra figyelmeztette, hogy a párbaj feltételei meglehetősen súlyosak, ezért intézze el a dolgait. A mai riporterek nem életre-halálra vívnak, ez békésebb század, talán néha unalmasabb is. Ám nincs borzasztóbb, mint egy érdektelen beszélgetés, ahol a kérdéseket is a riportalany fogalmazza meg. A magyar vidék kicsit álságos. Még a XXI. században is megteheti, és persze meg is teszi, egy magyar politikus, tudós, művész vagy éppen sportoló, hogy elhallgat vagy letagad fontos dolgokat, miközben fürdik a népszerűségben. így aztán az a riporter, aki ád magára, néha lemond egy-egy interjúról. A minap például kicsit meglepődtem, amikor Koko (Kovács István) exvilágbajnok profi bunyóstól azt olvasom, hogy a magyar újságírók nem elég felkészültek, s miután az „újságírósdinak" közvélemény-formáló ereje van, nagy probléma, hogy nincs lehetőség cenzúrára. Pedig a mi Kokónk nagyon jól tudhatja, hogy Németországban barátját, a Tigrist hányszor pécézték ki okkal-oktalanul az ottani bulvárlapok. Michalczewski megsértődött, mégsem javasolta a cenzúrát. Kokóról itthon én eddig csak jót olvastam, ám minden bizonnyal ő sem mindig jó fiú, mit szólna akkor, ha vele is kötözködnének? A Vasárnap Reggel interjúk is döcögnek talán néha, vagy éppen túl lekerekített egy-egy mondat, bekezdés, de hát mi is ebben az országban élünk. Nehéz szívvel, de mi is kötöttünk már kompromisszumokat, s hagytunk ki kérdéseket vagy feltettük, de beletörődtünk, hogy a válasz csak nekünk szól, a riportalany ugyanis nem óhajtotta azt megosztani a nyilvánossággal, mert mások sem tették meg, vagy félt, hogy túl nagy árat fizet majd az igazságért. A riporter ilyenkor egy kicsit örül, hogy megint okosabb lett, megtudott valamit, amit mások még csak nem is sejtenek, ám sokkal jobban bosszantja, hogy nem adhatja tovább. Márpedig ez volna az ő dolga a világban, ezért olvas el minden sort és ezért figyel minden hírre, pletykára. S többnyire nem rajta múlik, hogy a szópárbaj elmarad. E kis kötetbe persze csak olyan párbeszédek kerültek be, amelyekre a szerző és a Vasárnap Reggel is büszke volt azon a hétvégén, amikor megjelentek. S a megszólított is jó szívvel emlékszik a beszélgetésre, sőt egyszer még elő is keresi, ha már elfelejtette, hogy is voltak azok a szép napok." Vissza