Reformok és kudarcok

Fülszöveg

Térségünkben, Kelet-Közép-Európában a rendszerváltás békésen zajlott le, mert a "létező szocializmus" a megoldhatatlan gazdasági nehézségek miatt belülről omlott össze. Jugoszlávia a szomorú kivétel. Politikusok, szakértők és átlagemberek milliói keresik a választ a kérdésre: az az ország, amely döntően önerőből szabadult fel, és ismét csak egyedül, sikerrel fordult szembe Sztálinnal, majd a térség legnagyobb gazdasági és szellemi szabadságot nyújtó mintaállamává vált, hogyan esett szét, s lett színtere a több százezer áldozatot követelő népirtásnak, milliók elűzésének és a második világháborúéhoz hasonló pusztításnak?
A délszlávok állama születésétől (1918) és újjászervezésétől (1943-45) természetellenes államalakulat volt, amelyet csak királyi, majd kommunista diktatúrával lehetett összetartani. Az országot kettévágta a nyugati és a keleti kereszténységet, illetve az iszlámot elválasztó évezredes törésvonal. Az államalkotó nemzeteket és nemzetiségeket Tito haláláig (1980) - a Monarchiához hasonlóan - sikerült az elviselhető elégedetlenség állapotában tartani, de az azt követő évtizedben felgyorsultak a bomlási folyamatok. Az albán demográfiai robbanás, a szerbek reakciója, Szlovénia és Horvátország felismerése, hogy csak az elmaradott déltől megszabadulva válhatnak az európai közösség tagjaivá, elkerülhetetlenné tette a szövetségi állam szétesését. S erre a kétpólusú világrendszer felbomlása adott történelmi lehetőséget: sem Washingtonnak, sem Moszkvának nem volt többé érdeke a Kelet és Nyugat között ügyesen lavírozó Jugoszlávia területi integritásának fenntartása. Ki a felelős? A nemzetközi vélemények ellenére nem a szlovén, horvát, boszniai muzulmán vagy albán szerpartizmus, hanem a többiek számára elfogadhatatlan megfélemlítő és hatalomkoncentráló szerb politika, amely Nagy-Szerbiává akarta visszaváltoztatni Jugoszláviát, a legyőzhetetlen szerb fegyverekre bízva a megoldást minden konfliktusban.
Arday Lajos a Külügyi, majd a Közép-Európai Intézet kutatójaként követte az eseményeket; tanulmányai, melyeket 1981 és 2001 között írt, segíthetik az olvasót a tragédiába torkolló folyamatok megértésében - vagy legalábbis megismerésében. Vissza