Előszó
A HOTEL DE LONDRESTÓL A ZNAMENSKl GIMNÁZIUMIG.
Szinte keletien átlátszó, derült, sugaras ég, kék mint egy nikapuri türkiz, borúlt a még alvó város házai és kertjei fölé: A hajnali csöndben csak...
Tovább
Előszó
A HOTEL DE LONDRESTÓL A ZNAMENSKl GIMNÁZIUMIG.
Szinte keletien átlátszó, derült, sugaras ég, kék mint egy nikapuri türkiz, borúlt a még alvó város házai és kertjei fölé: A hajnali csöndben csak a háztetőkön és ákáclombokon kergetőzö verebek csiripelését, egy fa tetején ülő gerlice kéjes turbékolását és a távolban, a Sadovaján, a város legnagyobb és legelőkelőbb utcájának egyenlőtlen kövezetén lassan közeledő parasztkocsi tengelyének éles zaját lehetett hallani.
A székesegyház hatalmas, poros, elhagyott teréhez közel, fakerítés vette körül a Hotel de Londres udvarát, melynek lapos, hosszú, háromemeletes, szürke és komor kövekből, oszlopok, erkélyek és díszítések nélkül épült, a Sadovaján elnyúló homlokzata olyan volt, mint egy esős őszi nap.
A Hotel de Londres, a város legelőkelőbb szállója, konyhájáról volt nevezetes.
Az aranyifjúság, katonatisztek, nagyiparosok és az előkelők látogatták kedvelt éttermét, hol három sovány zsidóból és két kisoroszból álló zenekar játszott délutánonként, egész a késő éjjeli órákig közepes egyvelegeket az "Anyégin Eugén" meg a „La Dame de Pique"- ből és melankólikus népies dalokat és ütemes cigánymelódiákat.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal