Aristoteles a lélekről

Előszó

A görög psychologia története a Sokrates előtti időben.
A görög psychologia kezdetei összeesnek a görög tudományos gondolkodás, vagy, ami ugyanazt jelenti, a görög filozófia kezdeteivel. Hogy a tudományos megismerést legelemibb formájában mi jellemzi, hogy mik azok a vonások, amelyek a vallás és a néphit gondolatvilágában kifejezésre jutó megismeréstől megkülömböztetik, e kérdésekre bajos kielégítő választ találni. Tartalmi külömbség még alig lehet közöttük. A kezdetleges tudomány alkotta rendszereknek akárhányszor van «mythikus» színezetük, viszont a néphitben megszólaló igazságok egyike-másika nemzedékeken át éreztette termékenyítő hatását a filozófia történetében. Egyet azonban határozottan állíthatunk: a tudomány legprimitívebb formájában is egyéni munka. Amikor az egyén tudatos értelmi munkája kezd különválni az összeség gondolatvilágától, ott kezdődik a tudomány. Ez a különválás még korántsem jelent szembeszállást a népies hagyománnyal, amelyből táplálkozik, mindenesetre azonban új felfogást, érvelést, bizonyos egyéni többletet. Lassankint ez az egyéni elem lesz a gondolat súlyának tulajdonképeni hordozója, erőszakosabb egyéniségek pedig nyílt törésre viszik a mindinkább erősödő ellentéteket.
A görög psychologiai kutatást is sok szál fűzi a népies felfogásokhoz, vessünk tehát legalább egy futó pillantást ezekre is. - A homéroszi kor embere a lelket a lehelettel, lélekzettel azonosítja. Felfogása e tekintetben azonos a természeti népekével. A halál beálltakor ez a lélek elszáll a testből és mint valami árnyéka az egykori embernek él tovább a Hadesben. Éles ellentétben áll e nézettel az orfikusok tanítása, mely a testben csak a lélek börtönét, sírját látja, amelyből szabadulni igyekszik. Vissza