Aristoteles a lélekről/Politika

Előszó

A lélekről
A görög psychologia kezdetei összeesnek a görög tudományos gondolkodás, vagy, ami ugyanazt jelenti, a görög filozófia kezdeteivel. Hogy a tudományos megismerést legelemibb formájában mi jellemzi, hogy mik azok a vonások, amelyek a vallás és a néphit gondolatvilágában kifejezésre jutó megismeréstől megkülönböztetik, e kérdésekre bajos kielégítő választ találni. Tartalmi különbség még alig lehet közöttük. A kezdetleges tudomány alkotta rendszereknek akárhányszor van "mythikus" színezetük, viszont a néphitben megszólaló igazságok egyike-másika nemzedékeken át éreztette termékenyítő hatását a filozófia történetében. Egyet azonban határozottan állíthatunk: a tudomány legprimitívebb formájában is egyéni munka. Amikor az egyén tudatos értelmi munkája kezd különválni az összesség gondolatvilágától, ott kezdődik a tudomány. Ez a különválás még korántsem jelent szembeszállást a népies hagyománnyal, amelyből táplálkozik, mindenesetre azonban új felfogást, érvelést, bizonyos egyéni többletet. Lassanként ez az egyéni elem lesz a gondolat súlyának tulajdonképpeni hordozója, erőszakosabb egyéniségek pedig nyílt törésre viszik a mindinkább erősödő ellentéteket.
Politika
Midőn a Magyar Filozófiai Társaság elhatározta, hogy Aristoteles Politikáját újabb magyar fordításban kiadja, nemcsak az lebegett a szeme előtt, hogy a világirodalom ezen páratlan alkotását a szorosan vett tudományos köröknek könnyebben hozzáférhetővé tegye, hanem mérlegelte azt a jelentős nevelő hatást is, mely a Politika eszméinek a magyar társadalom széles rétegeiben való elterjedésétől várható. Nincs a politikai, társadalmi, sőt a nemzetgazdasági életnek olyan problémája, amely Aristoteles bölcsességéből irányító vagy elmélyítő szempontokat ne meríthetne. Ami azonban a modern társadalomra különösen felemelően hat, az a közösség jogainak az egyénnel, és az erkölcs törvényének a nyers erővel szemben való erőteljes hangsúlyozása. Ennek a bölcseleti felfogásnak talaján állva kifejti Aristoteles a királyság lényegét, visszautasítja a demokratia túlzásait, megbélyegzi a politikai demagógiát, vizsgálja a forradalmak keletkezésének, lefolyásának és következményeinek kérdését, hirdeti a törvénytisztelet és a konzervatív politika elvét: másfelől kérlelhetetlen kritikával rombolja szét a kommunizmus légvárát, rámutat a magántulajdon-rendszer természetes és szükségszerű alapjaira s behatóan foglalkozik a földbirtok elosztásának kérdésével. Mindezen fejtegetéseket rendkívül gazdag és tarka tapasztalati anyaggal egészíti ki, s így az olvasó elé tárja a történelem tanulságait is. Vissza