Előszó
Részletek
Sisters Takács
- I am very glad for it! Örülök neki!
- I am very sorry for it! Szomorkodom fölötte!
Éppen huszadszor mormolja ezeket az angol szavakat egy ifjú lány. Aranyos sugár vetődik valahonnan be a háztetők fölött a szobába s ott játszik a lány vörhenyesen aranyos fürtjei fölött.
- I am very glad for it!
A finom homlok komolyan összehúzódik. A szem sötéten mered a nyelvtanra. Gépiesen tanul a leány, ismételve a szavakat, a kifejezéseket. Szinte úgy látszik, hogy antitalentum, nincs érzéke a nyelvek tanulása iránt, pedig csak a figyelme nincs ott. Fölnéz a szürkéskék égre, amelyen már ott reszket az első csillag.
A kísértet
Nyolc esztendőt öregedtem azóta.
Sohasem jutott az eszembe, hogy mennyit okultam és mennyit haladtam a világ dolgaiban, de mikor egyszer az emlékeimmel foglalkoztam, hirtelen tisztán láttam magam, amint félénken és megzavarodva állok a színházi jegyiroda fensőbbséges modorú hivatalnoka előtt.
Azt kérdeztem tőle:
- Kérem szépen, kaphatnék támlásszéket az Operában ma estére?
Nem válaszolt. Csak elbiggyesztette kissé a száját s a kezével intett nemet.
Egyszerűségemben nem fogtam fel, hogy mélységesen sajnálkozik és csodálkozik rajta, hogy ezt nem tudom. Ártatlanul folytattam:
- Erkélyülés sincs?
Most már megszólalt.
- Semmi sincs, sir.
Élve eltemetve
London. Nyár. Éjszaka. South Kensington. Selwood, Terrace 91. A 91. szám egy volt a több mint tízezer hasonló ház közül, amely a South Kensington Station és North End Road közt elvonul. Komor, vakolt homlokzata volt, pincekonyhája, száz lépcsőfoka; tökéletesen kényelmetlen ház volt az; lelkiismeretét nem egy szegény szolgáló halála terhelte; tíz bádogkürtőt meresztett az égnek és búskomoran várta, mikor harsan föl az utolsó ítélet kürtje London házai fölött. Az ember megérezte, hogy a 91. szám boldogtalan s hogy boldogságát csupán azzal lehetne visszaadni, ha ütött-kopott homlokzatán állandóan ott függne a tábla: "Kiadó", pinceablakában meg ez a cédula: "Nincsenek üres palackok!" De hát, egyik ilyen jelzéssel sem dicsekedhetett. Bár a legutóbbi időkig üres volt, sohasem volt bérbeadatlan.
Vissza 
