Árpád és az Árpádok

Előszó

A dicső elődök: hősök és nagy alkotók emlékének ünneplése megszenteli az utódokat. Mert az ő tetteikről, alkotásaikról való megemlékezés hálára és hűségre nevel, példájok követésére: a közügy szolgálatára ösztönöz.
E gondolatnak hódolt Thaly Kálmán, midőn az 1906. év második felében, Béla király Névtelen jegyzőjének adatára hivatkozva Árpád vezér halálának ezredik évfordulója alkalmából, a Franklin-Társulat irodalmi tanácsában, ez irodalmi intézet előkelő hagyományainak megfelelő történelmi művek kiadását indítványozta.
De valamely nagyszabású, a hon-alapító emlékéhez méltó mű kiadása tekintetében kétség merülhet föl. Hiszen ma csak a jelenre gondol, avagy jövőjére irányozza tekintetét a küzdő társadalom. Érdekelhet-e ma valakit Árpád vezér, a ki hazát szerzett ugyan, de a kit az idők oly nagy távolsága és változása választ el a mi küzdelmeinktől és terveinktől, s mikor magát ezt a hazát is oly könnyű otthagyni.
A nemzeti érzés e halványulása azonban nagy veszélyekkel fenyeget. Alkotó munkájával járó nagy gondolatok nélkül részekre hull, rettegésben vergődik, s idegen szomszédok dicstelen zsákmányává lehet a múltját megtagadó, idegen gondolatok után kapkodó nemzedék.
A múlt hagyományainak értékét ismerők új honfoglalásnak szükségét érzik: a társadalmat irányító eszmék és érzelmek mai zűrzavaros világában. A régi honfoglalás emlékének fölújítása pedig annál szükségesebbnek látszik, mennél többen hiszik, hogy új társadalmi eszmék befogadása az értéktelennek rágalmazott ősi örökség eldobására, a régi kapcsok szétszaggatására is jogosít. Vissza