Árpád fiai

Fülszöveg

„Tarkacsu övebe tűzte a lovaglóiotjdt és kivonta a szablyáját, amivel még /írpdd atya övezte fel a havas hegyeken túli pusztán. A nemes vashói vert pengén megcsillant Nap atya arcának ragyogása.
A nyémec lovasok előszór nem is láttái a lesvetésből rájuk ugró, hátukba, oldalukba kerülő századokat, mert a hirtelen velük szembeforduló szakadt századok bátorságán csodálkoztak. Majd süvítve, zúgva rájuk csaptak a menekülők mögül kilőtt vesszők, és pár szívdobhanással később az erdőből kitörő századok nyilai is megtalálták őket.
Az élen robogó lándzsás lovasaik még összecsattantak a hirtelen szembefordulólövőkkel és véres sort húztak belőlük, de a századok állták a rohamot és nem inogtak meg. Fokosra kapva tartották a had rendjét, és a nyémecek lendülete el is fogyott. Az első soraikat második talán követte, azonban harmadik már nem: ők az oldalukba kapó, hátukat fenyegető ellenségre próbáltak fordulni, ám akkor sem védhették volna magukat, ha három vértpajzsuk van. A legtöbbnek... Tovább

Fülszöveg

„Tarkacsu övebe tűzte a lovaglóiotjdt és kivonta a szablyáját, amivel még /írpdd atya övezte fel a havas hegyeken túli pusztán. A nemes vashói vert pengén megcsillant Nap atya arcának ragyogása.
A nyémec lovasok előszór nem is láttái a lesvetésből rájuk ugró, hátukba, oldalukba kerülő századokat, mert a hirtelen velük szembeforduló szakadt századok bátorságán csodálkoztak. Majd süvítve, zúgva rájuk csaptak a menekülők mögül kilőtt vesszők, és pár szívdobhanással később az erdőből kitörő századok nyilai is megtalálták őket.
Az élen robogó lándzsás lovasaik még összecsattantak a hirtelen szembefordulólövőkkel és véres sort húztak belőlük, de a századok állták a rohamot és nem inogtak meg. Fokosra kapva tartották a had rendjét, és a nyémecek lendülete el is fogyott. Az első soraikat második talán követte, azonban harmadik már nem: ők az oldalukba kapó, hátukat fenyegető ellenségre próbáltak fordulni, ám akkor sem védhették volna magukat, ha három vértpajzsuk van. A legtöbbnek egysem volt, a fürgén menekülő magyarokat üldözve sokan eldobták a nehéz, feleslegesnek vélt védőfegyvereiket.
Tarkacsu szablyája is vérre szomjazott. A turulforma madár jele szinte izzott a mellkasán."
Cs. Szabó Sándor
1979-ben született, nyelvtanár, vallástanár, drámapedagógus. 2003 óta publikál. Több tudományos-fantasztikus és ifjúsági regény, novella, módszertani szakkönyv, fordítás jelent meg tőle, majd tízévnyi írói szünet után történelmi regényekkel tért vissza, a történelem iránti régi érdeklődését követve. Feleségével és három gyermekével egy Esztergom melletti faluban él.
í A szerző legújabb regénye a honfoglalás utáni fél évszázad j \ történetét dolgozza fel, amelyet a történelemkönyvek ál-^ - jÉL talában a „kalandozások korának" szoktak meghatározni. Azonban ahogyan az Árpád fiaiból is kiderül, ez az elnevezés meglehetősen leegyszerűsítő.
A honfoglalást követően egy erős pusztai törzsszövetségre várt az új otthon teljes meghódítása és megőrzése a szinte minden irány- . ból várható fenyegetésekkel szemben. Nyugaton a különböző német királyságok, a formálódó Német-római Birodalom csírái, keleten besenyők, délen és délkeleten a bolgárok és a Keletrómai Biroda- ; lom válhatott évről évre,/évtizedről évtizedre szövetségessé vagy ellenséggé, ; ^ a
Árpád halála egyben a magyar törzsszövetség új rendjének, a vezéri hatalom vérségi alapon történő öröklésének első próbatétele is volt; A honfoglaló ve^ér fiai azonban kellő erővel, elszántsággal és , tehetséggel léptek apjuk örökébe - és talán ennek köszönhető, hogy^ ^ a magyar nép fennmaradt. ^
Cs. Szabó Sándor regénye a korabeli forrásokat aprólékosan feldolgozva, rendkívül olvasmányos formában állít emléket államalapítónk, Géza fejedelem és az I. István korát megelőző sorsdöntő fél
évszázadnak. Vissza