Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái

Előszó

Művemnek »Stílusproblémák« összefoglaló címet adtam s így előre is jelezni akartam, hogy nem szándékoztam Árpád-kori latin irodalmunk stílustörténetét megírni. Egy kimerítő stílustörténet megírása ugyanis a részlettanulmányok egész sorozatát tételezné fel; ilyen korszerűen megírt részlettanulmányokkal azonban hazai irodalmunk úgyszólván nem rendelkezik. Árpád-kori irodalmunk egyes emlékeiről jelentek meg ugyan részlettanulmányok, ezeknek legnagyobb része azonban a stíluskérdést teljesen figyelmen kívül hagyta, vagy éppen a stíluskérdéseket nem a maguk helyes összefüggésében tárgyalta, mivel többnyire a »hatások« (helytelen, mert egyoldalú) felderítését tűzte ki célul.
E részlettanulmányok hiánya tehát szükségképpen egyenetlenségeket okozott a »Stílusproblémák« egyes fejezeteiben. A nehézségeket még csak növelte, hogy irodalmunk e latinnyelvű ágát irodalmi szempontú vizsgálatoknak sem igen vetették alá: nem irodalmi alkotásokként, hanem történeti forrásokként tartotta számon őket a tudomány, s éppen ezért a művek stílusáról jóformán szó sem esett. A történeti érdekű kutatás is csupán a bennük található, történeti érdekű kutatás is csupán a bennünk található, történetileg értékesíthető adatokat használta fel, a mű egészéből kiszakítva azokat. Így tehát a régebbi szaktudomány a művek tartalmi elemzésével is adós maradt, vagy ha mégis megkísérelte értelmezni a műveket a maguk egészében, akkor a társadalmi fejlődésből kiszakítva, attól elszigetelve végezte el a munkát. Ha tehát a társadalmi összefüggések még tartalmi szempontból sem nyertek kellő megvilágítást, mennyivel kevésbé történhetett meg a társadalmi háttér és a művek formai sajátságai, stílusa között fennálló viszony megbízható tisztázása? Vissza