Ars Hungarica 1984/2.

Előszó

Aradi Nóra a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte tanulmányait, 1950-ben szerzett művészettörténész-muzeológus diplomát. Egyetemi tanulmányai után a Szépművészeti Múzeum munkatársa, majd 1953-54-ben a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya főosztályvezető helyettese. 1954 szeptemberétől Vayer Lajos professzor mellett aspiráns. 1957-1961 között a Művelődési Minisztérium Képzőművészeti Osztályának vezetője, majd az ELTE BTK Művészettörténeti Tanszékének docense, 1972-től egyetemi tanár, 1969-től az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának igazgatója. 1959-ben a Réti István művészetét feldolgozó monográfiájáért a „művészettörténeti tudományok kandidátusa", 1969-ben pedig „A szocialista képzőművészet története" című disszertációjáért a „művészettörténeti tudományok doktora" címet kapta.
Mint kandidátusi disszertációja is jelzi, Aradi Nóra több mint három évtizedes tudományos tevékenységének egyik területe a 19-20. századi magyar művészet. Réti monográfiája, Mednyánszky művészetével foglalkozó alapvető fontosságú írásai, Koszta Józsefről, Fényes Adolfról írt könyvei, a korai plein-air törekvéseket elemző tanulmányai, a századforduló művészetével foglalkozó kézikönyvbe írt fejezetei mind számos új adattal, értékeléssel gazdagították a modem magyar művészettel foglalkozó szakirodalmat. E tanulmányok jellemzője, hogy a magyar művészettörténet jelenségeit széles összehasonlító apparátussal mindig az egyetemes művészet viszonylatrendjében vizsgálja. Daumier és Courbet művészetével foglalkozó tanulmányai is bizonyítják az egyetemes művészet problémái iránti fogékonyságát. Vissza