Arvisura

Előszó

"A NÉPEK TÖRTÉNETÉNEK ELSŐ SZÁLAI HAGYOMÁNYOKBÓL FONÓDNAK" Irta Horváth Mihály MAGYAROK TÖRTÉNETE c. könyvének bevezetőjében - 1858-ban. És így folytatta: "Ezekben a lett dolgok és költött mesék gyakran annyira egymásba olvadnak, hogy egyiket a másiktól megkülönböztetni nem mindenkor lehet. Valamint egyes embereknek, úgy egész népeknek is van fiatalságukban költői korszakuk, melyben az élénk képzelődés ábrándos képzeteivel a közönségesebb eseményeket is oly színbe öltözteti, oly mellékes körülményekkel ruházza fel, hogy - miután azok több nemzedéken keresztül apáról fiúra szálltak - végre egészen mesés alakban jutnak el a késő unokákra. De bizonyos az is, hogy ily korban a tettre vágyó fiatal erő nem ritkán oly cselekvésekre is ragad, oly dolgokat hajt végre, melyeket a késő ivadék már magukban is túlzottaknak tart. A hagyományokat tehát, habár meséseknek látszanának is, nem lehet, nem szabad mindenkor elvetnünk: különben a legtöbb nép eredetéről egészen hallgatnia kellene a történetírásnak. De miért is vetnők meg e hagyományokat, kivált ott, hol azokat minden kifogáson felül álló hiteles kútfőkkel nem pótolhatjuk? Ha nem mind történeti igazság is, mit azokból merítünk: tagadni nem lehet, hogy sok esetben lappang azok alatt valamely lett-dolog: ahol pedig a költött mesének világos bélyegét viselik, nem merítjük-e még ott is belőlük azon hasznot, hogy legalább a fiatal nép fogalmait, gondolkodása módját, erkölcseit, szokásait, s a népi élet költői korszakát tüntetik előnkbe? "
Ezek a gondolatok vezették e könyv szerkesztőit is, mikor elhatározták, hogy az ARVISURÁK összegyűjtésével megmentik a magyar néprajzkutatás számára egy páratlan mesemondó regevilágát. Vissza