Assisi Szent Ferenc Perugiai Legendája

Előszó

Zefirelli filmet rendez életéről, Kazantzakisz regényt ír róla; a természetvédők példaképüknek tekintik. Ha Sartre azt akarja mondani: »emberi«, ezt írja: »franciscain«, azaz »ferences, ferenci«; nem hívők »embernek«, hívők szentnek tartják. Legekkel jellemzett, megfoghatatlan egyéniség: a legszeretetreméltóbb szent, »Krisztus mása«, a szegénység trubadúrja; költő, de ha latinul ír, helyesírási hibát követ el. kereskedő fiának született, misztikus rendalapító: Assisi Szent Ferenc.
Mindezek művészek, írók elképzelései, meglátásai. De milyen lehetett valójában? Milyen lehetett ő, akit »embernek«, sőt boldog embernek tartunk, és még 800 év múltán is csodálunk?
A legegyszerűbb, ha saját magunk kérdezzük meg. Maradtak is fenn írásai, melyek sok mindent elárulnak gondolkodásmódjáról, életének rugóiról. Szinte sűrítményét adják mindannak, ami azzá tette, aki volt. Elveinek megvalósításáról, a mindennapi életben való alkalmazásáról azonban nem saját írásai vallanak, hanem kortársaié, a legendák s a legendák alapjául szolgáló feljegyzések. Különleges világba lépünk, amikor ezeket olvassuk: mintha félhomályban derengő román templomba térnénk be, ahol csend honol, és ahol csak szemünk alkalmazkodása után tűnik fel a képek sokasága, színessége, a díszítések gazdagsága. De aki így, a legendák alapján ismeri meg Szent Ferencet, aki egyszer kapcsolatba került vele, és életmódját követendőnek, követhetőnek találta, azt története arra biztatja, hogy őszintén csodálja egyszerű, boldog életét, és ezt a tapasztalatát másokkal is megossza. Ezt kívánja szolgálni ez a fordítás is. Vissza