Asszonyka

Előszó

Részlet a könyvből:
Cigarettára gyújtott és kilépett az erkélyre.
A szemközti ház földszintjén kigyulladt a felvonó üvegablaka, búgni kezdett a gép és a kivilágított fülke lomhának látszó kapaszkodással fölemelkedett a hatodik emeletig. Ott pár pillanatnyi szünetet tartott, aztán a vasajtó tompa csattanására süllyedni kezdett és közbe el is sötétedett.
A lépcsőházból fiatal férfi lépett ki és végighaladt a nyitott folyosón. A kulccsal, amit már előre kikészített, kinyitotta a saroklakás ajtaját. Ugyanakkor, egy emelettel lejjebb, rosszul öltözött fiatalember állapodott meg egy konyha kitárt ablaka előtt. Halkan füttyentett és sietve lapult a falhoz. Még egy emelettel lejjebb, öregasszony ült ki a konyha küszöbére és a maga elé sorakoztatott cipők tisztításába kezdett. A harmadik emeletnek azon a részén, ahol a nyitott folyosó végétért; egy mezítelen nő lépett be a kivilágított tárgyaknak tarka sokadalmától rikítóan színes szobába. Paradicsomi kényelemben ment végig a szobán, bekapcsolta a rádiót és csak azután bujt be háziköpenyébe. A rádió a Mesterdalnokok nyitányát közvetítette s az alatta levő emeleten dzsezz-zene harsogott egy gramofonból. Itt házimulatság kezdődött és minduntalan új arcokkal gyarapodott a gyülekező társaság. Az első emeleten már régebben elsötétültek az irodahelyiségek ablakai. A földszinten vasredőnyök takarták az üzletek meg műhelyek bejáratát és kirakatait. De legalul ismét fény derengett, mintha a föld izzó bensejéből nyúlna ki egy elhaló lángnyelv az alagi lakás rácsos ablakán.
Marika a hatodikemeleti erkély vaskorlátjára könyökölt és mélyen kihajolva nézte a szemközti ház keresztmetszetét. Cigarettájának parazsa pirosan hunyorgott, amint mély lélekzetekkel szívta és bocsátotta ki magából a füstöt. Ügy tetszett neki. hogy amit lát, az egy óriás színpad, melynek egymás fölé emelt szintjein, egyidejűleg mutatják be az életnek több színjátékát. Vissza